sűrű pár nap volt

Hogy mi volt a hét mottója? Háááát, elnézést, de ezt egyetlen szóba nem tudnám belegyűrni. Egyetlen dolog volt minden napban – pálinka :).

Szóval egy egész egyszerű hétfő és egy nagyon hisztis kedd (no ezt itt most nem részletezném) után jött egy szerda, amikor ügyes bajos és egyéb teendőink közepette egész nap folyamatosan (és tényleg) zsíros kenyeret illetve tepertőkrémes kenyeret ettünk hagymával. És időnként hangosan röhögtünk egymáson, mert ugye megbeszélések közben kellett rájönnünk, hogy nincs az az orbit, ami azt a hagymaszagot el tudja nyomni ;).

A nap végén egyszer csak eltaláltam egy kedves ismerősömhöz és egész családjához, ahol egy könnyed, kímélő angol óra után (na igen, a gyerkőcök okítsa nem maradhat abba) kevés alkohollal egybekötve finom vacsora mellett megváltottuk a világot még a Született feleségek előtt;). Na ja, nem vagyunk sorozatfüggők, még véletlen sem.

Aztán eljöve a csütörtök –folyamatos lótás, futás mellett jutott némi idő a munkára is – és természetesen, amikor már nagyon kellett volna indulnom, na pont akkor sikerült bepottyannia még némi munkának. :)
De sebaj - mivel aznap este egy búcsú buliba voltam hivatalos, így nagyon gyorsan leléptem. Na de ha már az ember dorbézol este, valahol aludnia/fürödnie/tv-t néznie kell mielőtt munkába indulna másnap reggel. Valahogy a híd alatt nem elég komfortos ;)

... Szóval sok-sok (10mp) agyalás után felhívtam egy jóbarátot, aki egy ahhoz hasonló apartman szállóban dolgozik, mint amilyenben Londonban tengettem napjaim egy részét (akinek csak 3szor sikerült lehülyéznie, hogy miért nem szóltam hamarabb ;). És itt sikerült kölcsönkapnom egy apartmant egy egész éjszakára – hát mit mondjak, ha valahogy érzékeltetni kellene a különbséget a két lakás között (na jó, de csak a kilátás nélkül – azt nehéz „űberelni”) – hát nem nagyon menne. Most komolyan, lehet hogy elfogult vagyok, lehet hogy csak az „itthon” varázsa, de már ott örültem, hogy rendes belmagassága volt a lakásnak… és nem vertem a kezem a plafonba egy jobb nyújtózkodás közben ;).

Na, miután befejeztem az örömködést az apartman méretein, formáján, meg ... akkor elindultam gyorsan a tetthelyre. Alapjában véve jól sikerült az este. :)
Jól éreztük magunkat, került ajándék is a búcsúztatottnak, és sikerült rendesen megnéznünk annak az ominózus pohárnak a fenekét. (na ja, de hánynak? ;) – annyira, hogy másnap volt aki a kávéfőzőm előtt állt sorba és volt pl. én, aki a kávénak a szagát se bírta elviselni ;). Azért ím egy nem teljesen rosszul sikerült kép rólam ;)

De sikerült megverekednünk a nappal, fordítottam okosan szépen (és értelmesen), sikerült nem megmorognom az üzemorvost, aki meglepetten tapasztalta, hogy magasabb a vérnyomásom az átlagnál (... csoda??? ...) majd végre amikor lecsendesedett körülöttem minden, elindultam a hét utolsó nagy túrájára – elmentem megnézni a Keresztlányaimat – és az egész családot. A vonaton csend, béke, nyugalom = alvás egészen a célállomásig, ahol aztán két gyerkőc várt ugrálva a peron végén. :) hát ezúton szeretném bejelenteni, hogy két életvidám és hangos „kölyök” nem a legjobb megoldás a másnapra. De annál nagyobb öröm :).

A vacsora csúcs volt – slambuc és pálinka (igaz, reggel jegyeztem meg Anyumnak, hogy soha többet nem iszom – háááááát, eddig tartott ;).

És végre jó nagyot beszélgettünk „Gyereklánnyal” és a Húgával, miután sikerült kicsit „halkabbra” venni őket.
Aztán szombaton már csak az ünnepi nagy ebéd várt minket – itthon van Tesóm, aki meglátogatta a családot, így az asztal szegény majdnem összeroskadt a finomságok súly alatt. Hogy Garfield szavaival éljek - nem ejtettünk túszokat ;)


... és el is telt a hét. Szurkoljatok – ez a következő nem lesz egyszerű.