argh

Nna! És még mindig nincs vége! Volt nekem Londonban egy rétestésztaként nyúló excel tábla módosításom. No ez is kb olyan.

Ülök egy megbeszélésen, ahol vitatkozunk egy szabályzat szövegezésén. (mármint a többiek, én épp egy virtuális falba verem a fejem). Van egy sorszámmal, névvel és címmel illetett, közel 40 oldalas szabályzat, ami a szabályzást szabályozza. (és nem viccelek) Leírja nekem, hogy hogyan kell a dolgaimat leírnom ahhoz hogy a megfelelő séma szerint adjuk ki a kezünkből a szabályzatot. Nem, nem az a lényeg, hogy érthető, logikus, használható legyen a szabályzat. Az a lényeg, hogy a megfelelő script szerint készüljön... Tehát már megint a külcsín, még véletlen sem a belbecs...

Amúgy is hejde friss és hathatós vagyok mostanság, de azért ez már komoly merénylet az ebéd utáni kajakómás fejem ellen.

Miért engednek be minden szervezetbe egy vadul álmodozó csapatot, akik az életben nem láttak ügyfelet, nem vezettek be még új rendszert új folyamattal???
De ha már beengedtük őket, akkor miért hagyjuk őket ámokfutni és megmondani a tutit az üzletnek, az
operációnak és minden egyéb területnek?
Vagy osszanak nekünk is az általuk szedett bogyókból, vagy valaki csapja már le őket! (nekem most nincs erőm verekedni ;).

Furcsa egy nap ez a mai …

Amolyan dézsa vizes nap.

Azzal kezdtem a reggelt, hogy vizsga feladatsorokat állítottam össze. Feleletválasztós, igaz hamis, fejezd be a mondatot, a és b mondat igaz, a és c mondat igaz, egyik sem igaz … A bibi, hogy a téma már nem angol. Sőt, most hogy belegondolok, ha nem lenne felhasználói kézikönyvem, még csak nem is tudnám, hogy miből íratok... na ez gáz.

De van jó is a dologban – említett kézikönyv elolvasásával a drága kollégák meg fogják tudni oldani a feladatsort. Sőt, aki akárcsak egyszer tesztelte a rendszert, ahogy kértük, az kézikönyv nélkül is boldogulni fog.

Aztán felhívtak kollégák egy másik „világból”, mert volt valami, aminek az angolságát nem teljesen értették. Ami azért vicces egy kicsit. :) Igaz, a történet végén rájöttünk, hogy egyikőnk sem érti, hogy miért van az úgy, ahogy oda le van írva. És sajnos nem az angolságon múlt a dolog ... szerintem ;). De sebaj, így legalább rájöttem, hogy van még mit tanulnom ... hol is vannak az angol könyveim? ;)

Aztán jött még egy hívás. Ez nem volt annyira kedélyes, mint az előző – a könyvelő volt. A múlt héten egy beszélgetés közben közölte, hogy minden úgy jó, ahogy leadom. Na ja, de most egy másik hét második napja van, tehát most nyenyergett egy kört a vonal végén. Most nem jó minden úgy, ahogy leadom. Elgondolkodtam – július eleje óta kapják folyamatosan a számlákat tőlem ugyan abban a formátumban. Mi a fenének kell történni, hogy NOVEMBERBEN ébredjenek rá, hogy valami nem tetszik??? Azt már meg sem merem kérdezni, hogy mi történt a múlt hét óta...

Ezek után az, hogy végre valahára meghozták a megjavított mosógépünket, és este már harmadik próbálkozásra sikerült betolatni a kapun, szerintem sikerként könyvelhető el…

Na megyek aludni. :)

Szösszenetek

Már csak mert mostanság csak ennyire van energiám.

Rágjuk a gittet. Ez ügyben már több alkalommal hisztiztem: mondja meg nekem valaki, hogy mi értelme van egy megbeszélésnek, ami 6 kerek órán át tart? Arról nem beszélve, hogy a szervezési osztály szervezte, és egy célja volt – hogy szabályozzuk a szabályzást. Aki még érti, hogy miről van szó, szóljon. :)
De a lényeg, a 30 meghívottból ott voltunk négyen. Igen, több volt a szervező, mint a résztvevő. Majd nagy elánnal bemutatták a kollégák, hogy mit terveznek a 6 órában végrehajtani – 4 egész slide, amiből az első azzal kezdődött, hogy elmondták mik az alapigazságok, amiket nem változtathatunk meg. Ezután mi volt az első kérdésük? Egyet értünk-e az alapigazságokkal… nagyon hosszú, és pontosan ennyire eredménytelen hat óra volt...

Mostanság kicsit sikerült jobban elmerülnöm az egészségügy útvesztőiben. Semmi komoly, csak egy egyszerűnek tűnő arcüreggyulladásnak sikerült eldurvulni. De így legalább, ahogy azt már többen megemlegették, sikerül kicsit aludnom is.
Viszont, csak ez okból eshetett meg, hogy egy este nyitva tartó gyógyszertár utáni vadászat közben, betévedtem kicsiny városunk egyetlen nyílt polcos gyógyszertárába – tudjátok, ahol mindent (kivéve a vidámabb gyógyszereket) meg lehet fogdosni, meg lehet nézni.

Békésen álltam a sorban a receptemmel, amikor egy kisfiú, úgy három éves forma lehetett, odaszaladt a mellettem lévő sorban álldogáló anyukájához(most hagyjuk, a gyerek szabadon kószál a gyógyszertárban kezdetű nótát…). Boldogan kalimpálva, jó hangosan nyújtott az anyja felé egy dobozt, "Anya, hoztam neked gyógyszert". Persze mindenki hallotta, és aki a környéken volt mind odafordult. Először nem értettem, min megy az össznépi szörnyülködés, szemforgatás, illetve néven nevezett Anya miért vörösödik, de amikor megláttam a gyerek kezében levő szép színes, Durex feliratú dobozt, amint az anyja próbálja elszedni tőle, miközben közölte a gyerekkel, hogy van otthon gyógyszer, nincs rá szükségük, felröhögtem. Csak tudnám, innentől miért én voltam a közellenség? ;)

ezzel már nagyon régen tartozom

A képet Torjay Valter készítette számunkra. Kalandos úton került hozzánk, de megvan.

És nagyon köszönjük.

Nem tudom miért, de néha meglep a szeretet ami Apumat körülvette. De olyan jó, hogy van.