na, mit is ír a hogyishívják?

Amint arról már többen arckönyvről értesülhettetek, tréningen is voltam. Fél éven belül másodszor lettem kiokítva arra, hogyan is kell egy projektet vezetni. Hát a kormányánál fogva ... Nem? Mondjuk a legutóbbi tréninghez képest azért itt volt némi változás – leginkább a társaság. Nem tudom miért, de összesen ketten rosszalkodtunk a csapatban egy-két vicces(?) beszólással. A többiek pedig csendben és elég komor képpel, ámde csillogó szemmel figyeltek a nagyon komor képpel és még annál is monotonabb hangon magyarázó trénerre. Most komolyan, van aki ezt az izét komolyan tudja venni?

Illetve ... azt mondja meg nekem valaki, hogy trénernek miért leginkább azok mennek (tisztelet a kivételnek) akik képesek bárkit, bármikor mélykómába taszítani egy viccesebbnek szánt történettel???

No ... azóta hogy utoljára írtam, kicsit eltelt az idő. Mondhatni volt mit csinálni – volt ismét egy három napos hétvégém, aminek utolsó napján este hét órakor jöttem rá, hogy nincs otthon cukor. Úgy meg aztán felettébb nehéz fagylaltot csinálni. Tudom, lehet – de szerintem nem akarjátok megkóstolni ;). Így halk anyázások közepette kifosztottam a helyi közértet cukorból, és morogtam a világgal, hogy maradhatott ki pont ... a legfontosabb ;)

Aztán volt egy Magna Cum Laude koncert, ami azon kívül hogy jó volt, sikerült olyan edinásra alakulnia: Ugye négyen indultunk. Az első kollegina még reggel lemorzsolódott, mondván, hogy neki dolgoznia kell. Péntek este ... ki az a vadista szandál, aki ilyen időpontokban behajtja a népét holmi irodákba megszakadni???

Aztán én is labilis lábakra kerültem, mert sikerült az én főnökömnek is belenyúlnia valamibe, ami hosszas kéztörölgetést és lankasztó pirula osztogatást, majd komoly Excel / PowerPoint varázslást igényelt – de jó lett. Így a tervezett 4 helyett fél hatkor már el is tudtam indulni a bankból. Nagy nehezen odaértünk - a Kismama, a távolról ingázó és a még távolabbról ingázó a koncertre, ami 8kor kezdődött. Miután megnéztük a Kismama hozott képeit, az utolsó etetés kapcsán szóba került, hogy kinek mikor kell hazamenni ... az egyiknek 10kor, a másiknak ¼ 11kor, a harmadiknak kb ½ 11kor kellett indulnia. :) mit nekünk koncert. Most komolyan, nem lehetne úgy szervezni a koncerteket, hogy utána a szerencsétlen gyakorló vonatkergető is haza tudjon érni anélkül, hogy az utolsó két számról (nem mellesleg kedvenc két számáról) lemarad? ;)

De legalább jót vihogtunk magunkon, rájöttem, hogy a szigeten tett séta nem teljesen a legjobb alkalom egy szandál bejáratásához – és különbenis – jó volt a koncert. :)

Majd volt egy búcsú buli, ahol kollégát búcsúztattuk, aki ide jön hozzánk dolgozni :). Jó volt egy kicsit eltávolodni a mindennapoktól és beszélgetni, nevetgélni, no meg iszogatni egy kicsit. (kaját most nem minősítünk).

És most itt vagyok. És az jutott eszembe ma egy megbeszélésen, hogy épp egy éve írtam egy szép szösszenetet arról, hogy milyen is volt egy első nap egy első iskolában illetve milyen jó is az, amikor a párnádra más is pályázik mint te. Mintha nem csak egy év telt volna el azóta, hanem jó néhány. Hmmm... valahogy Horváth Charlie dala jut erre eszembe:

„Annyi minden történt,

Annyi minden változott,

De ha lehetne még,

Vissza hoznék pár napot..."

na jó, lehet, hogy nem csak pár napot... de nem biztos, hogy nem a londoni első hármat ;)

Jó iskolakezdést mindenkinek!!! Én most megyek haza.

Kimaradt

Van egy kollégám, aki pont úgy néz ki, mint Joey a Jóbarátokból (GYK: Friends).
Annyira meg tud lepni, hogy értelmes dolgok jönnek ki a száján...
És még én jártatom a számat a sztereotípiák igazságtalanságáról. ;)

renitenskedem

Először is ott kezdődik renitens feladatköröm, hogy világoskék alapon ezüst zselés tintával feltöltött tollal írok. Ez senkit nem zavar, de mégse a mindenki kezében pihenő egyen toll. És különbenis.

Renitens feladataim második pontja, hogy nem húzom fel magam. De tényleg. Volt megbeszélés kollégákkal, amin sikerült egymásnak ugraniuk, én pedig tőlem teljesen szokatlan türelemmel és nyugalommal próbáltam meg közös álláspontra hozni a meglehetősen eltérő véleményeket – egész jó eredménnyel. (öregszem)

A feladatkör harmadik pontja, hogy lementem a büfébe meginni egy kávét. És a lerohanós, kávét műanyagpohárból a liftben lehörpintős kávézás helyett, nyugodtan melléültem és elmélkedések közepette megiszogattam. Nem hiszem, hogy ebben az öt percben, amíg a kávém tartott sok minden történt volna, de én örültem, hogy ez idő alatt nem csörgött a telefonom, nem zaklatott senki és ... én is némiképp felébredtem.

Negyedik pontként megemlíthetném, hogy sikerült a fák biztonságára ügyelve nem kinyomtatnom 106 oldalnyi power point diasort, hanem elolvastam a gépemen. No ezzel már kivertem a biztosítékot kolleginánál, aki amikor közölte, hogy de ő jegyzeteket is akar, és véleményeket, akkor sikeresen átküldtem neki a kommentekkel megtűzdelt eredeti diasort. Nem fogok kivégezni egy fasort egy piszkozatért...

A feladatkör mai utolsó pontja: kiürítettem egy szekrényt. Ami annyira nem nagy kaland, de archiválni kellett. És azt tudjátok milyen macera ... és ahelyett, hogy tovább nézegettem volna az egyébként nekünk nagyon kellő szekrényt, amiben egy másik csapat papírjai voltak, az érintettekkel tartott rövid konzultáció után kipakoltam... 25 perc alatt. :) és még csak a kukába se dobtam belőle semmit! ;)

Na ... büszkék vagytok rám???

Ja, de igazi renitens csak akkor leszek, ha ma időben sikerül hazaindulni. SZURKOLJATOK!!!

de nagyon :)

A grappa és a meeting

Nna, volt egy három napos hétvégem - hogy egy kedves ismerőst idézzek, még pár ilyen hétvége és beledöglök.

De ... Azt meg kell hagyni, nincs annál jobb, mint amikor végignézel minden hűtőt és tudod, hogy az összes létező finomság ami bennük didereg a Te kezed munkája. Jó, lehet, hogy van, de nekem pénteken este kimondott megelégedésemre szolgált a teli hűtők látványa. ;)

És közben azt is kitálaltam, hogy fogok tiramisu fagyit csinálni :).

Egyébként a hétvége rövid volt. Majdnem lett egy szép új routerem, de sikerült a cégnek egy hibás darabot kiküldenie, így majd jól elviszik és küldenek egy másikat.

Majd sétáltunk nagyot a Kutyával, aki boldogan bebarangolta a varos minden füves zugát, ahonnan a szigorú gazdi nem rángatta vissza.

De rettenet gyorsan eljött a hétfő a maga új meglepetéseivel ;)

Szóval az úgy volt, hogy felettébb jó gyerek módjára sikerült ma egy hosszabbat ebédelnem. Főnökasszony nincs, jó barátot nem láttam alig fel éve, így komolyan úgy döntöttünk, hogy megérdemlünk egy egész gyros tálat és azt is, hogy ezt ülve fogyasszuk el.

Épp hogy leültünk a szerzeményünkkel, amikor meglepetésünkre megjelent mellettünk egy kedves pincér ember, egy tálcával a kezében és egy kérdéssel a száján: nem kérünk-e kis alkoholos hűsítőt. Körbenéztünk magunkon és rájöttünk, hogy hozzánk beszel. Mivel mind a ketten bkv huszárok vagyunk így nagggyon gyorsan sikerült igent mondanunk.

Finom is volt, hatásos is, és nagyon jól helyet csinált az elfogyasztandó ebednek és .... Kicsit feljavította hétfői humorérzékünket.

Csak így eshetett meg, hogy a rögtön az ebéd után kezdődő megbeszélésen a sarokban, a földön, a laptopja felett kuporgó kolleginának (nem volt csak 1 méteres hálózati kábele) felajánlottam, hogy ne erezze magát annyira egyedül ott a büntiben, elszaladok pár építőkockáért vagy egy kifestőkönyvért. Hat mit mondjak, rajta kívül mindenki díjazta a poént, sőt az építő kritikára tett megjegyzésére is nevetve mondtak, hogy ez az volt ... Csak olyan kockás. ;) valamiért lapítottam a nap végéig ;).

és még csak fél 10...

Valamikor a múlt hónapban volt téma a Bumerángban, hogy mik azok a dolgok, amivel hülyére tudnak idegesíteni a munkahelyen. Hát ... nem mondom, ez a mai nap ebből a szempontból nagyon bejött.

Szóval ott kezdődött, hogy kollegina korán reggel mint a sündisznó megjegyezte, hogy ma nem kell vele beszélgetni, mert valaki beállt a parkolóhelyére és nem tudott hova állni a motorjával. Ezért bosszúból odaállt a kolléga elé keresztbe. (no comment) Ez még nem is lett volna gond, de miután harmadszor közölte velem, hogy ne szóljak hozzá, ha jót akarok magamnak, elkezdte elmesélni a hétvégéjét. És tudta ezt tenni 40 percig, anélkül hogy rájött volna, hogy azért van a kezemben a bögre, hónom alatt a tej, azért toporgok itt az asztalom mellett, mert szeretnék kávéhoz jutni.

Sebaj, elmesélte mennyit ivott a hétvégén, milyen korán kelt ma, hogy időben beérjen, és ... én pedig türelmesen, bólogatva meghallgattam, majd nagy nehezen végre kijutottam bögrét mosni (itt megtanultam, hogy délután el kell mosni a bögrémet, mert különben ...).

Na a kávémmal a kezemben végre ücsörögtem a gép előtt, amikor furcsa hangokat hallottam irányából – amitől kicsit felállt a hátamon a szőr. Mondom, mit csinálsz? Körmöt vágok volt a válasz – körömcsipesszel. Hát mit mondjak, gyorsan átmentem a szomszédba a kávémmal, nehogy a következő csippentésnél rám törő hidegrázástól kiborítsam a kávémat ... is.

Na ezután jött a kedvencem amikor kitalálta, hogy egy 70 oldalas fordítást 2 nap alatt (persze hétvégén) igazán megcsinálhatnék. Nem értette, hogy miért nem gondolkoztam el a dolgon mielőtt közöltem, hogy NA AZT NEM! Jó, tudom, dolgoztam már hétvégén, dolgoztam már éjszaka, meg mittom én mikor... de 70 oldalt? 2 nap alatt? Kollegina két szép szeméért? ... nem ...

Ezután a sárgarépa rágása, fogcsikorgatás, folyamatos géppel hőbörgés és morgás már csak könnyű séta. :)

És akkor egy kis vidámság a végére. SZTAKI szótárban turkáltam: Behajtás = housing :)))

szerintetek?

csak egy kérdés

Ma reggeli kávémat elkészíteni próbálván sikerült fennakadnom a kilincsben és ezzel a mozdulattal ki is öntenem a bögrém tartalmának egy részét.  Jutott belőle az asztalomra, a székemre, a nadrágomra, a padlóra és még a szomszédomra is úgy, hogy 10 percen át törölgettem, takarítottam, széket mostam - mindenki legnagyobb vidámságára...

Most mondja meg nekem valaki, ha kilöttyintek egy egész deci tejet, hogy tud ekkora területet lefedni??? Ha hasonló mennyiséget a tejhabosítómba öntök bele (mert nincs több) abban meg se látszik.  Hát fair ez?

 

 

kis magyar hőbörgős

Hát, ismét sikerült szétnéznem a bürokrácia útvesztőiben. Szerencsére hamar kijutottam.

 

Mai napra voltunk berendelve (határozatilag!!!) aláírni a hagyatéki leltárt. Közölték Anyuval telefonon, hogy reggel 7:45-kor nyitnak, akkor be lehet menni, pár perc alatt kész.  Erre a mondatra kicsit összeszaladt a szemöldököm. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én még nem láttam embert okmányirodában pár perc alatt bármit is elintézni. Tehát reggel kicsit szkeptikusan indultunk neki az útnak.

Okmányiroda mellett persze egy darab parkoló nincs (útfelújítás/csatornázás a városban ... nincs olyan utca, ami ne lenne felverve), tehát kisebb 5 perc sétával elértük az iroda előterét – ahol állt a sor vége, a sorszámosztó automatára várva. Sebaj, bátor edina keresztülverte magát a brazil gépsor különböző egységein, majd elérve az információs pulthoz, megkérdezte – hagyatéki ügyekkel hol kell jelentkezni? Nemtom. Volt a válasz. (ÉS TÉNYLEG)

Kisebb „eszmecsere” után, sikerült egy rendes választ kinyernem, sőt Anyumra mutogatva (akit mostanság a doki szép fehér gallérban járat) előre is vettek minket, tehát alig 1 óra alatt sikerült 8 aláírást produkálni 4-et Anyu, 4-et az ügyintéző által.

 

Egy szavam sem lehet, kis magyar valóságunkban az 1 óra egy okmányirodában rövid ügyintézésnek számít. De hogy ott az okmányirodában dolgozó 5 emberből 3 semmit nem csinált az is biztos. Volt ott kávé, süti, körömreszelés – egy ügyintéző közölte, hogy ő arra vár, hogy néni aki kiszaladt, hogy befizesse a csekket az illetékkel visszajöjjön. (Posta alig 15 perc gyalog) Ha egyszer valaki venné magának a fáradságot, hogy elmesélje nekik, hogy mi mennyit dolgozunk azért, hogy ők ott kényelmesen, kellemesen elücsöröghessenek és várjanak valakire ahelyett, hogy esetleg mondjuk egy másik ügyféllel foglalkoznának ... nemtom. Szerintem meg is lincselnék ;).

 

Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy az ilyenek azért zavarnak ennyire, mert tudom, hogy lehetne jól csinálni ... Na igen, de ennek a tudásnak rajtam kívül mindenki a bírtokában van, aki nem dolgozik okmányirodában ;)))

... Nincs kedve valakinek Gesztiválra menni???
Nem röhög, ez az elő dolog amire hajlandó lennék egy estét áldozni remete életemből.
Na, abbahagytam a hisztit.

Ma reggeli

félig csukott szemmel, mivel reszelős hangú néni nem mellettem csacsogott Ceglédtől, így tudtam aludni is - így még félálomban, letápászkodtam a vonatról, sétáltam a hordával az állomás kijárata felé - tartva a horda sebességét. (ki vagyok én, hogy reggel éhgyomorra megváltsam a világot???)
Szóval ahogy így sétálok, arra leszek figyelmes, hogy valaki megrángatja a hajamat. Őszintén megmondom, köpni nyelni nem tudtam. Egyszerűen el nem tudtam képzelni, hogy ki az a marha, akinek korán reggel ilyen baromság jut eszébe. Több se kellett, harcra készen (alig 30mp fáziskéséssel), szatyorral a kezemben hátraperdültem és csak azt láttam, hogy egy férfiember lehajtott fejjel elrohan mellettem.

Annyit még utána tudtam szólni, hogy mivan, szád nincs? De kb ennyi.
Most mondja meg nekem valaki de őszintén, mi baja van egyeseknek??? Mert az ilyen bunkóságot ne próbálja meg nekem senki a frontokra fogni...

Új hét, új örömök ...

Na, kisebb harcok árán, de végre van belépőkártyám - lehetővé teszi, többek között, hogy végre elengedett kézzel tudjak nyomtatni. Hogy eddig mit tudtam nyomtatás nélkül kezdeni magammal, nemtom :)))
De nehogy azt higgyétek, hogy ez simán ment ... ááááá, közel egy óra vakerálás után sikerült végre megtalálni a gépemmel a nyomtatót, ami hajlandó volt azt csinálni amit mi szerettünk volna... nyomtatni :). Tudom, tudom. Már megint elvárásaim vannak ;).

Viszont, miközben új kártyámmal a kezemben visszasétáltam másik épületből (mert nehogymá ne kelljen személyesen érte menni a 15 percnyi távolságban lévő másik épülethez) megtaláltam a környéki Lipóti pékséget, és megvettem az egyik szép nagy paraszt kenyerüket. Nézett is a nép rendesen, amikor megérkeztem egy malomkeréknyi kenyérrel. (csak a zsír, a hagyma és paradicsom hiányzik mellőle - na meg a hőbörgő kihagyott kollégák ;). De itthon felettébb örültek nekem :).


Aztán másik mai hír, hogy kinőtt a kávéfőzőm az egyik konténer tetejéből. Na jó, ennyire nem volt egyszerű a dolog, de végre - végre főnöki engedély birtokában letehettem a kis gépet egy eldugott sarokba, és végre reggel jutott nekem egy jó kávé. (mert vagyok annyira sznob, hogy csak az a kávé legyen jó, amit én főztem ;). Na jó, azért nem teljesen tökéletes - a tejhabosítót még nem hoztam be - csak apránként készülök bevenni ezt a várat. De legalább már ott tartok, hogy reggel nem másokon múlik a friss fekete :).

Egyébként azért halkan és határozottan meg kellene jegyezni, hogy hülyülök. Ma a egy komolyabb word doksi tanulmányozása közben a laptopom képernyőjét simogattam, mint a tapizós telefonomat - és vicces módon nem ment arrébb a szöveg. Küldjetek már rám egy jóképű fiatalembert azzal a szép, hátul csatolódó fehér kabátkával ... akkor legalább nem fáznék ;)

na és akkor hogy valami vidám is legyen, a mai 2 kegyelemdöfés:

1. kolléga beszólása a mindenki számára terhes 4. órájában futó megbeszélésen -
Most akkor vizet gereblyézünk, vagy adunk hozzá valami értéket is? Mondanom sem kell a megbeszélésnek itt vége szakadt.

2. kollegina küldött nekem egy mailt két folyamat leírással: az első angolul, a második az angolban elkövetett változtatásokkal még nem aktualizált magyar verzió, ha az angol nem menne. Hümm, szerintetek ha az angolt visszaküldöm kijavítva (mert olyan hibák vannak benne, hogy mééééég), akkor leesik neki? ;)
... ugh hogy mekkora paraszt vagyok :).