Na, túl vagyunk a nyár legmelegebb napján. Mondta ezt a sajtó a tegnapi napról. Csak az a kérdésem, hogy mernek ilyet állítani, úgy hogy még augusztust sem értük el a naptárban? De hosszas brutális meleg után ma megjött az eső és a felfrissülés, ami tartani fog meddig is? Ja, holnapig. Még jó, hogy nyár van.
Alig 5 perce tettem le a telefont egy volt kolleginával. Amíg kollégák voltunk, viszonylag jól elvoltunk egymás mellett. Ő dolgozott, én dolgoztam, mivel sok köze nem volt a munkánknak egymáshoz, így viszonylag jól viseltük a dolgot. Mióta nem vagyunk kollégák, kicsit érdekes a dolog. Volt egy email váltás, egy telefon. Ő többször írta, hogy “azért maradjunk kapcsolatban, ne tűnjünk el egymás elől”, majd eltűnt. Nem, ne ijedjetek meg, nem ezen vagyok meglepődve. Hanem azon, hogy több havi csend után felhívott ma reggel, hogy azt hallotta, hogy valakit kirúgták a jelenlegi munkahelyemről. Mivel (szerencsére) kis hal vagyok én ebben a szervezetben, nem kötnek mindent az orromra. És ami még jobb, a folyosói pletykák is elkerülnek. (De jó nekem – és ezt most őszintén így gondolom.) Így nem tudtam értelmeset mondani a kolleginának. Válasz? Köszi, akkor majd valamelyik nap felhívlak, és beszélünk. Hát, azt még valahogy megálltam, hogy beszóljak, ne fáradjon vele. De … szóval … na!
Valahogy nem tudom megérteni az embereket, akik kaján örömmel csacsognak dolgokról, amihez semmi közük. Vagy amivel esetenként nagyon sokat árthatnak másoknak. Az meg végképp kiakaszt, hogy elvárják tőlem, hogy partner legyek egy ilyenben.
Majd még jövök, írok bővebben, de ez úgy ki kívánkozott belőlem.
