apró örömök az életben

Na ... nem mondhatnám, hogy egy sok hírrel teli törtnetet tudnék ma elétek tárni. Csak kicsit írhatnékom van. (Az írhatnékom kifejezést a word folyamatosan sírhatnékomra javítaná … lehet, hogy okkal?)

Most, hogy végre sikerült minden nyavalyámat felderítenie a dokinak, és végre mindenre van gyógyszer, így egy óra által behatárolva élem életem. Mert ugye az antibiotikummal együtt nem vehetem be a többit, így 3 óránként csörög a telefonom, hogy el ne felejtsem, mikor mit kell betölteni a „gyógyulás” érdekében. J

Egyébként kicsit meglepődtem. Drága főnököm 3 napon keresztül minden reggel engem hívott fel, hogy megbeszéljük mi a helyzet a naptárával – a közbejött problémák miatt mit kell lemondani és áthelyezni. 
Az egésszel nem is volt semmi gondom, amíg a főnökasszony titkárnője fel nem hívott, hogy mit pakolászok én a főnökasszony naptárában, amikor ő ott ül bent az irodában és vele nem beszél senki? Ja, főnökasszony elfelejtette, hogy csak mától (csütörtök) megy szabira. Sebaj, azért az is ritka, hogy a főnökasszonnyal történt reggeli megbeszélés/feladat végrehajtás után elfészkeljek egy takaró alatt, és egy jó könyvvel a kezemben bóbiskoljak.  Viszont így már a héten is jár a titkárnők gyöngye cím. El is kérem a jövő héten ;).

Képzeljétek, tegnap volt az első olyan angol órám, amit Skype-on keresztül tartottam meg. Tanítvány szombaton nyelvvizsgázik, tehát nem lett volna szép lemondani az órát. De meg kell hagyni, egész jó volt ölemben a laptoppal, headsettel a fejemen áttolni weboldal címeket, szépen és ügyesen megbeszélni a feladatokat, és közben a saját kellemes kis fotelomban a takarók alatt pihenni.

A másik apró öröm az, hogy meghalt a céges telefonom. No ebben nincs semmi jó, de egy gyors email után kiderült, hogy az egész céges levelezésemet át tudom irányítani az almás telefonomra. A céges sim pedig ügyesen belefért a réges régi összecsukható nokiámba.  Igaz, így is két telefonom van, de legalább a céges levelezés végre nagyon könnyen kezelhetően ül a szép tapizós telefonon. (itthon, a wifi világában. Hétfőn meg majd…meglátjuk).

Na … most megyek vissza a fotelba – szuszókálni, olvasni … még van rá 3 napom J. Ja, és ím a fotel - hogy legyen miért irigykedni J

pótlás

Tantónéni kérem, ne tessék haragudni, de otthon hagytam a házimat ... vagyishogy … szóval kisebb kényszerpihenőre ítélődtem már megint, tehát egy kicsit nekifogok írni. Na jó, csak addig, amíg el nem nyom az álom, laptoppal az ölemben. (álom … inkább gyógyszer indukálta kóma, de hát ajándék ló, meg a foga …) Meg kell hagyni, hogy a napi 15 óra alvás csodákat művel az agyammal.

Bepótolván az elmaradásaimat, gyorsan beszámolok a nyárról: dolgoztunk – hol Budapesten, hol itthon. Csináltam némi fagylaltot – újdonságaim a kinder pingui és a mézeskalács, dolgozom még pár ötleten, csak némileg időszűkében vagyok. De mutassatok manapság élő embert, akinek elég ideje jut mindenre. (nyugdíjasok, illetve jogerős börtönbüntetésüket töltők kizárva).

Hogy kicsit a pihenés is előtérbe kerüljön, voltunk együtt Anyuval és sok-sok ismerőssel Franciahonban. Az oda és vissza utat hagyjuk (oka van annak, hogy az utazásszervezés egy szakma), a többi meg … beszélgettünk, sétáltunk/túráztunk nagyokat, hülyéskedtünk. Azon mosolyogtunk már az első este, hogy az egyik nagy előnye annak, hogy elmentünk a világ „végére”, hogy nem sietett senki hazafelé. A város maga kicsi volt, eltévedni nem lehetett, a hotel minden étteremhez közel volt, tehát ha este 10 kor még ittunk egy pohárral, véletlen sem az igazoltató rendőr jutott az eszünkbe, hanem a nyuszi akire ráfogjuk.

És akkor néhány szó képekben: ez csak azért, mert ... szóval nem vagyok egy nagyon magas ember, de ... kegyetlenül éreztem magam amíg ki nem engedtek ebből a gépből ... most komolyan, milyen kínai tervezte a gépet???

A környék:

 

 

Szóval csoda, hogy nem nagyon akartunk hazajönni?
Azóta újra csak munka van -  a héten (ha beengednek), vagy a jövő héten (ha nem) ismét ringbe szállok az év titkárnője címért ... Olvasok a vonaton, ha el nem alszom, vagy bele nem telefonálnak.
Itthon már jut némi pihenés is, illetve ha jó idő van, akkor nyakunkba vesszük a várost a Kutymorgóval. És séta közben szoktak készülni ilyenek:

Na... jók legyetek, én megyek aludni ;)

mai Kázmér és Huba

nem félreérteni ;)

 

nagyon rövid

Tudom, rég nem írtam... Készül már egy eposz jellegű valami, de ezt meg kell előtte osztanom.

Tegnap tanítottam (szegény gyerek). Miközben ültünk a tanítvány szobájának a padlóján (17 évesen én se hittem a szék szükségességében), és hülyébbnél hülyébb kérdésekkel bombáztam (kezembe került az 1000 kérdés 1000 válasz valamely újabb verziója) feltettem a gyereklánynak egy rakás kérdést a külföldi utazással, nyaralással kapcsolatban. Kibukott a számon a kérdés, hogy „Did you need a visa?”... Közölte a gyereklány, hogy persze, kellett. Mondom és hol szerezted be? Ekkor némileg furcsán nézett rám, majd közölte (ékes angolsággal), hogy bementünk a bankba, és kértünk egyet. ...

Hát, igen. Ez is kb olyan lesz a feltörekvő fiatalság számára mint a magnókazetta és a ceruza kapcsolata ...