2011. április 23., szombat

the C factor

... na ma enyhe pöttyet kiakadtam. Az úgy volt, hogy a családi kedvenc – alias Kutya – lett a következő a sorban, aki orvoshoz ment, és mindezt ma reggel. Azt mondja már meg nekem valaki, hogy ember orvos / állatorvos hogy lehet olyan tapló, hogy legszívesebben kifordulnék az ajtón? És ha rólam lenne szó ott is hagytam volna. De ... baromi jó doki és a Kutymorgónak most olyan kell.

Azért komolyan elgondolkodtam azon, hogy előveszek egy baseball ütőt és lerendezem a doki arckifejezését, amikor lebunkózta a Kutyámat azért, mert a Kutya be volt tojva, fájt a lába ezért nem volt hajlandó felugrani az asztalra – fel kellett tenni.

No végre, amikor a dokitól szabadulás feletti végtelen örömét kifejező Kutyával hazafelé tartottunk, elgondolkodtam. Tessék mondani, ha ezt a stílust én engedem meg ügyféllel szemben (legyen az bank vagy fagyizó), ügyfél mikor jönne vissza??? Viszont adott helyzetben, amikor ki vagyunk szolgáltatva emberünknek, hogy a büdösben engedheti meg magának, hogy ne legyen minimum kulturált? Nesze neked client excellence...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése