gyorsjelentés

ami se nem rövid, se nem gyors ;)

No, de hogy tisztázzuk a helyzetet – az elmúlt pár nap nem teljesen volt nyugodt, de ez rendeződni látszik.

Én mostanság folyamatosan hisztisben nyomom, de ez már úgy néz ki állandósul. Azt sokan tudják rólam, hogy időnként csodákra vagyok képes, de khm, varázsolni nem tudok – még. ;) De van egy sanda gyanúm, hogy sok mindenre meg fog még tanítani az élet. (Csak könyörgöm, villanyt ne kelljen szerelnem – nem áll nekem jól a füstölgő, kreppelt haj ;)

De a lényeg – utolsó rendes jelentkezésem óta történt ez+az. Voltam tanítani, tanítványok most nem leptek meg semmi újjal. Na jó, fiatalember azért csak kitalálta, hogy úgy fog pár év múlva nyelvvizsgázni, hogy egy szót nem tanul, és még csak nem is készül. De az vesse rá az első követ, akinek ez a lehetőség nem fordult meg a fejében fiatalabb korában. Az enyémben legalábbis megfordult az a marhaság - egészen az első felelésig ;).

Aztán volt egy csendes hétvége, amikor családilag végigjártuk a szomszéd falut és környékét, mert volt néhány dolog, amit be kellett szereznünk, no meg végig kellett látogatni minden ott található Rokonyt. Aztán egy hét, amit inkább hagyjunk. Egy jó hírem van – mindenki jól van, sőt, egyre jobban.

Majd - végre a világ végéről hazatalált egy volt kollegina egész családjával – és sikerült egy kellemes délutánt elbeszélgetnünk. (azért remélem ők is élvezték). Kaptam tőlük nagyon szép nyakláncot, és egy nagyon finom vacsorát. Na jó, meg a lehetőséget, hogy jövő hónaptól legyen hol lógnom, ha Pesten maradnék estére. Csak hogy ne kelljen a híd alatt tengődnöm, ha nem érném el az utolsó (20:53!!!) vonatot. Nagyon köszönöm a lehetőséget.

Aztán eljött ez a nap is ... végre valaki megmutatta milyen is az, amikor egy barát, akit hogy úgy mondjam, biztosra vettem eddig az életemben egyszer csak eltűnik onnan. Kb mint én tavaly augusztusban. Na jó, nem végleges az eltűnés és még csak nem is állandó, de nagyon fog hiányozni. És amíg a „búcsúzáskor” megálltam anélkül, hogy elsírjam magam, azért most valahogy két irányban folynak a gondolataim. Nagyon szeretném, ha bejönne neki minden, amit csak szeretne és megtalálná azt, amiért elindul. De önző is vagyok – és most kicsit sajnálom magam, amikor eszembe jut, hogy kedden hiába próbálkozom majd keresni a folyosó végén.

Na, most megyek aludni. Holnap komoly feladat vár ránk – tojást kell festeni ;)))))))

Áldott, boldog Húsvétot mindenkinek!