és a jövő héten érettségiznek a fiatalok ... szegények ;)
Ma, lévén egy kevés szabadidőm a vonat előtt, betévedtem a Westendbe.
Na jó, nem volt ez olyan véletlen. Egyszerűen egy lassan 8 napon túl gyógyuló névnapra kerestem ajándékot. Azt hittem, egy ilyen helyen könnyű egy jópofa bögrét beszerezni, de nem. Volt bögre a „kis hercegnőnek” (pasi az illető, megölne érte ;), volt bögre ami névre szólt, vagy spontán csúnya, vagy a legjobb Apának, Anyának vagy Nagymamának készült. De olyan, ami időnként (na jó, csak egyszer) szoknyában sétálgató pasi kollégának is jó lett volna, na olyan nem. Lehet, hogy rossz helyen keresgéltem? ;)
Miközben battyogtam a Westendből kifelé, elhaladtam egy „retro” stand előtt. Volt ott igazi füles fémbögre, amire trabant volt festve (nemtom, emlékeim szerint volt virágos, meg olyan, amin egy kissrác focizni készült ... de autós???), ilyen-olyan régi relikviák és ... egy egész polcnyi kutya. Nem is tűnt volna fel, ha nem áll a polc előtt két srác, vihogva, kurjongatva „Eeeez mekkoraaaa” miközben kocogtatták a kutyák fejét és utánozták a mozgását. Igen, bólogatós kutyák voltak...
Mikor nőtt fel egy olyan generáció, amelyik nem látott bólogatós kutyát?
Jókor kérdezek ilyeneket én is. Az egész város éneklő fiataloktól és lódobogástól hangos. Nálunk ugyanis a szerenádozó fiatalokat lovas kocsival szállítják tanártól tanárig. Természetesen ilyenkor az egész várost végig kell kocsikázni, nekem meg nyitott ablaknál kell aludni – nem egy csendes dolog, de hallgatva az éneklést, a nevetgélést, a hajnalra egyre furcsább nyelvezetűvé váló dalokat (itt-ott nem csak málnaszörpöt osztogatnak a tanerők) kénytelen vagyok belevigyorogni a világba, hogy milyen szép is az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése