Igen, itt is teljes az óvoda.

Miért van az, hogy egyes emberek azt gondoljak, hogy az ő idejük értékesebb mint másé?

A történet: „A” kollegina késve érkezett egy megbeszélésre, igazoltan. Sőt, főnöke oda is telefonált, hogy késni fog. (kolleginának nem volt mobil a kezében). „B” kollegina ennek ellenére ledorongolta ahogy illik, hogy jó lenne tiszteletben tartani mások idejét.

Na 1 órával később B kollegina váratott minket 35 percen át mert a folyóson osztotta az észt valamiről amit máskor is meg tudott volna beszelni. A késesét meg egy vállrándítással elintézte. Amikor ezt az éppen nálunk vendégeskedő külsős fejlesztő megjegyezte neki elkezdett hőbörögni, no meg csapkodni, hogy mégis miért is cseszegetik.

 

Na most akkor hogy is van ez?

 

Na mindegy ... egyébként szeretném megjegyezni, hogy mobilon blog bejegyzést írni nehéz. Legalábbis Iphone-on. Kérem vissza az e72-es Nokiámat. Azzal kilométereket tudtam pötyögni ... pillanatok alatt.

vadásztam

Jó, nem cipőre, pedig … Gabi által irodai „kis büdösnek” titulált cipőim kezdik mind megadni magukat…

Na de hogy mire is:
Hajnali egykor, amikor végre befejeztük a fagylalt készítést, feltámolyogtunk és nekifeküdtünk a napi papírmunka gyors befejezésének. Még a konyha asztal felett tologattuk a papírokat, amikor éktelen ugatásra lettünk figyelmesek. Mielőtt bárki bármit tudott volna mondani, felugrottam és elindultam lefelé az udvarra. Ugyanis szeretnénk még itt lakni egy ideig, és ha a szomszédok legnagyobb örömére hajnali egykor befejezzük a zörgést a fagylalt műhelyben, akkor legalább a kutya fél órával később ne verjen már fel mindent és mindenkit …
Tehát lerohantam.

Amikor leértem, a sötétben csak azt láttam, hogy a Kutya előtt ott egy kis gombóc, amit esztelenül püfölne, de valamiért azt se sikerül, mert amikor hozzáér elrántja a lábát… nem értettem. De felkapcsoltam az udvari lámpát és megértettem a dolgot. Azt már megszoktuk, hogy az én Kiskutyám minden kisebb élő állatot kikerget az udvarból. A szerencsétlenebbjeit meg is rágja. De … hogy nekiessen egy SÜNNEK??? Igen … a hangos ugatás a vicces kinézetű püfölés kiváltója egy egyszerű kis süni volt, aki betévedt az udvarba a kapu alatt.

Mikor sikerült végre abbahagynom a röhögést, (azért a Kutya viccesen nézett ki a nekiesek-visszakozok folyamatában) sünit felkaptam és meglepődve tapasztaltam, hogy megalapozott az információ, miszerint a sün azért annyira nem szúr. Belefordítottam a tenyerembe, ő még kisebb gombóccá húzta össze magát, és úgy ahogy voltam, kiszaladtam vele a legközelebbi zöld területig, ahol biztonságban lehet és megpróbálhatja megtalálni az útját hazafelé. Kutya nagyon nem örült nekem, mert amikor visszaértem az udvarba és a sün nem volt a kezemben ott hagyott és ment vadászni a helyét. A hálátlan ;)

Azért belegondoltam - fagyi készítés után, a teljes menü kisebb nagyobb cseppjeivel / foltjaival a szivárvány minden színében a pólómon, egy sünnel a kezemben, amihez folyamatosan beszéltem - vicces látvány lehettem az utcán, aztán a parkban ... még jó, hogy rendőr nem járt mifelénk ;).

Na további jó hétvégét Nektek!

megbeszéltem

... azért az ügyfélkiszolgálás nevében meg kell jegyeznem, hogy még mindig tudnak egyes kollégák. Az, hogy leszállok a vonatról, ott vár a Nyugati végében, hogy bevigye a bankba a papírt, hogy a hitelkártyám megmaradhasson... azért az valami. Mondjuk tudom, ez a találkozó nem jött volna létre, ha egyébként nem vagyunk kollégával jóban, de akkoris. Olyan jól esett, hogy nem kellett metróznom egy irányba, majd metróznom vissza és villamosozni a melóhelyig. És mindezt egy átlag hétfő reggel. Azért ez valami :).

 

nna ... mondja meg nekem valaki, hogy ki az a vadista szandál, aki hétfő reggelre betesz egy 3 órás megbeszélést? És ha már ilyet tesz, miért kapcsolja ki a légkondit, amikor az egyetlen, aki túlfűtött hévvel végzi a munkáját a teremben, az a projektor?

... és már csak egy kérdés – hogy lehetek akkora marha, hogy egy ilyen megbeszélésre elviszem magammal a telefonomat, amire tegnap éjjel töltöttem rá két vadonatúj játékot?

 

Viszont ma meglepetten konstatáltam, hogy nem kell nekem Londonba menni szemkápráztató (és fájdalmas) nyakkendő-ing párosításokért. Az egyetlen nagy különbség a színek kavalkádja ;). Komolyan, a feltörekvő programozó/fejlesztő ifjúság annyira komolyan vette az öltözzünk színesen felkiáltást, hogy még most is káprázik a szemem. És ... megnéztem, ezeknek a zoknijuk is durva. :) Nagyon nehezen álltam meg röhögés nélkül.

 

na, most megyek haza – hazaviszem a Kutyának a vacsoráját :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

besírtam

Szóval az úgy van, hogy mostanság hozom magammal az ebédemet – annyira nem győzött meg a környéki felhozatal, no meg próbálok költség hatékony lenni ... vagymi.

 

Na, ez a mai, ez egy olyan reggel volt, amikor kb leestem az ágyról, keresztültoltam magam a reggeli teendőkön, ebédet bedobtam egy szatyorba és rohantam a buszhoz, ami kivitt a vonathoz. Kis alváspótlás után / Bumeráng hallgatás közben megnéztem, hogy mit tartalmaz a mai csomag. Csak hogy tudjam, hogy mit is ebédelünk.

Hááát... a körülöttem ülők nem értették, hogy a kezemben lévő doboz tartalmának láttán miért sikerült hangos, térdcsapkodós, könnypotyogós röhögésbe fognom.

Szóval ... nálunk a Kutya (alias Bendegúz) élelmezése szigorú terv szerint, otthon elkészített ételekből van megoldva – Ő jobban szereti. Mi is. (ez egy másik tanulmány, most nem fejteném ki) De ... szóval tegnap este gondolkodás hiányában ugyan olyan dobozba tettük a Kutya kaját, mint amilyenbe a sajátomat...

 

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a Kutya járt jobban ;).

 

... ennyit a takarékosság / értelmes ételek fogyasztásáért folytatott küzdelmemről. :)

 

jobb napot Nektek!

 

Einstein és köztem

... se a célfotó döntene, az biztos. :)

 

Azért az vicces, hogy 3 nap kellett ahhoz, hogy rájöjjek hogy kell a szék támláját beállítani.

 

És még mindig nincs fogalmam sem arról, hogy miként kellene az ülőfelületet lejjebb engedni. :) NEM RÖHÖG!!! egy átlag széken van egy standard kallantyú készlet, amihez szokva vagyok. Aztán ennyi. Ha több van, ha az átlagtól eltérő gondolatmenet alapján működik (nem felhúz, lenyom ... hanem csavarni kell) akkor már kicsit elgondolkodom, hogy mit is meg hogy is kellene. Mostmár legalább értem, hogy miért nem tudom az egyszerű zuhany csaptelepet sem használni. (pláne ha nem a standard verzió)

 

Ez meg egy ilyen nap... megbeszélésen ülve, ahol a cég apraja nagyja megjelent, mivel új dolgokat mutattak be (köztük engem is) sikerült ismét bemutatkoznom. Egy ideje (alig sok éve) a telefonom hangos kiabálásba kezd egyes hívásoknál. Általában le szoktam némítani ha olyan helyen vagyok, de ... nem mindig sikerül. Namost, közel 50 ember egy nagy tárgyalóban, Edina kellemesen elfészkelődik, jegyzetelget, időnként megnézi a mobilját, csak hogy lássa. Aztán egyszercsak arra lesz figyelmes, hogy a telefon berreg egyet, majd felkiált – „Apus Anyus hívás ... szerintem”. Hát mit mondjak, nem kellett pirosító... de legalább jót nevettek rajtam a kollégák, és folytattuk tovább.

Sose leszek normális. Vagy csak nagyon ritkán.

 

 

 

 

 

 

 

Az az angol ... na meg a kávé

Nem ismernek nagyon még a kollégák, és azzal sem nagyon vannak tisztában, hogy nem beszélek angolul. Jah, azért voltam Londonban, hogy megtanuljam, de inkább a hindi egyes nyelvjárásait sikerült elsajátítanom.

No de, a lényeg. Békésen ücsörgök a helyemen, lapozgatván a papír hegyet, amin át kellene rágnom magam (hogy én mindig így kezdem? ;) és csak arra leszek figyelmes, hogy két kollegina elkezd megvitatni egy külföldi kolléga által angolul írt levelet. Ezer meg egy sebből vérzett a nyelvtani logika, kicsit fájt a kiejtés meg különbenis.  Leginkább azt sérelmezték, hogy a kolléga a ne csináld felszólítást a don’t szócskával kezdte. (hogy a ne csináld-ra mikor használtunk shouldn’t-ot, nemtom... biztos megint én ülök fordítva a bilin).

 

Szóval a beszélgetés közben eszembe jutott nyelviskolai pályafutásom első hétvégéje (3. munkanapja), amikor a szombati „intenzív” csoportok anyagait fénymásolva sikerült egy beszélgetést elcsípnem két tanár között.

– Te ez a Hadaway (nem, nem elírtam – végzett angoltanár imígyen ejtette ki a nevet) ez egy jó angol könyv?

– jó. – mondta a másik

– Egyébként mit jelent az hogy Hadaway – mármint a könyv címe?

– Nem tudom. (Igen, ez is tanár volt.)

No ekkor sikerült Edinának odafordulnia, és kinyitnia a száját:

– Hadaway – ahogy Te mondtad, egy énekes a Baby Give it up című számot énekelte ezer évvel ezelőtt. A headway, ami a könyv címe ... na az, az előnyt jelent. – és ezzel a kedves mondattal visszafordultam a fénymásolóhoz, kivettem belőle a papírjaimat és bementem a csoportomhoz.

 

Mondanom sem kell, két kolleginánál azóta sem vagyok kedvenc. Eme emlékkép mellett tovább gondolkodtam. Ha amúgy edinásan egy fél mondattal helyre teszem a történetet, akkor kb 2 év mire rendbe hozom a „ranomémat”. Minimum.  Ha nem szólok bele senkinek nem lesz semmi baja, csak a kollégák fognak megmaradni a tévhitükben – meg az én fülemet fogja bántani a következő ilyen jellegű eszmecsere.  Kicsit még elmélkedtem, majd a számat befogva lementem egy kávéért ... abban már csak nem találok kivetni valót ;).

 

Lassan kezdek rájönni, hogy a kávé az baromi jó indok – bármire ;). Ja, nem is modntam – a lenti büfében kevés neveléssel egész jó kávé készítésére fogom tudni rávenni a nénit... Már nem fél deci a lefőtt kávé, hanem csak 4 cent. Még egy kicsit erőlködöm és a történet végén kapok egy rendes ristrettot... na jó, azért annyira nem erőlködöm – várom a pillanatot amikor a kávéfőzőmet végre rendesen csatasorba állíthatom. :).

 

Na, megyek kapkodni a fejemet (egyelőre úgy érzem magam megbeszéléseken, mint egy teniszmeccsen. Úgy pattog az info, mint a teniszlabda. Csak ... lassan nekem is elő kell vennem az ütőmet és használni – de előtte kérnék egy baseballütőt ... és a listámat ;).

 

... csak tudnám

helyi rendszerekben mivel érdemeltem ki, hogy az azonosítóm a kimondottan kellemes sár szó angol megfelelője???

Vagy ... sárvérű lettem? (aki nem tudja miről beszélek, olvasson Harry Pottert)

 

Új munkahely ... új élet?!?

Hétfőn új helyre jöttem dolgozni. Ok sok volt, indok annál több. De a történet vége úgyis csak az, hogy itt többet adtak ... értem. Azért jól esik az ember lányának, ha néha vállon (na jó, zseben) veregetik. Pláne mostanság...

 

Node, a lényeg. Ma reggel új helyre jöttem dolgozni. Akarom mondani ... rohantam. Szóval az úgy volt, hogy elterveztem szépen vasárnap este, hogy felkelek időben, és szépen nyugisan összepakolászok és kimegyek az állomásra a hetes vonathoz. Jah ... valahol az általam nagyon szeretett Gilmore Girls (Gyk: szívek szállodája) sorozat elején Lorelai elalszik azon a reggelen, amikor a lányát el kellene vinnie első napjára az új, ámde annál puccosabb iskolájába.

 

Hát, valahogy én is így jártam. 6:00 helyett 6:29kor riadtam fel.   Anyunak hála (aki „halk” nyomdafestéket nem tűrő kommentáromra ébredt fel;), 14 percbe belefért a zuhany (ebben a melegben csak nem tarthattam büdi napot), az öltözködés, a kocsmában dolgozó leányzó „adjusztálása.”   De a vonatot elértem, halkan el is aludtam és a Nyugatiban már kellemesen kisimult homlokkal konstatáltam, hogy nem, nem a metró felé kell vennem az utamat, hanem a villamos felé. (ilyen se gyakran volt eddig – párszor ... de azt most nem mesélem el.)

 

Azért meg kell hagynom, az első nap itt is furi volt – no neeem, nem sokan voltak, nem is a 15.-en sikerült a tájat bámulnom az értékes információk meghallgatása helyett. Csak ... szóval a HR-en úgy pislogtak amikor megérkeztem, mint pénteken amikor a kilépő papírjaimért indultam. De gyors csuklás után sikerült mindent megoldani, a kilépő papírjaim nélkül is beengedtek, alig 75 perc alatt nyitottam számlát. Bemutattak boldog boldogtalannak, megszólták az ebédemet (szendvics és üdítő – ehh... gazella projekt ;). De mire az asztalomhoz kerültem, került laptop, telefon és délután már képes voltam emaileket is küldeni :).

 

Aztán kettő körül már jutott kávé is, enyhítvén az addigra kialakult elvonás okozta fejfájásomat, majd miközben egy újabb leírást olvasgattam, figyelhettem ahogy kolléga ügyködik a lockolt gépemen :). Mert nehogymár minden tökéletes legyen. :)

 

na ... hát ilyen volt az alig egy év alatt 3. első napom az ... iskolában.