2012. április 16., hétfő

folytatódik ... az idegbaj

megérkezett a nehéztüzérség.

 

Érdemi munka: 0

Nyugalom: 0

Értelmes kommunikáció kollégák között: 0

Poénkodás, hogy kit / mit kellene felbontani ezzel a gépezettel: megfizethetetlen...

 

 

kis reggeli ... idegbaj

A hét komoly kérdése, hogy mégis meddig bírja az ember a légkalapács zaját?

Ma reggel azzal indítottam, hogy majdnem nevelési tanácsadást tartottam a vonaton. Az egy dolog, hogy sznob módon hozzá vagyok szokva az IC első osztály csendjéhez. (éjjen a máv és a munkáltató – az egyik a bérletet adja, a másik a rávaló pénz 90%-át – szép szimbiózis, nekem bejön! ;) Az egy másik, hogy ezt a csendet el is várom. Itt lehetne mondani, hogy elkényeztetett p... vagyok, de nem. Az ember nagyon könnyen megszokja a jót. És rettenetesen zokon veszi, amikor ebbe valaki belerondít.

De hogy értsétek a hisztit: 5 éves forma gyerek, hangosan ordítva fel-le rohangál az egész kocsi hosszában az ülések között, miközben a szülők hangosan tapsikolnak és szurkolnak neki a saját helyükről. Azt azért ugye átlag ember felfogja, hogy reggel a nép még aludna kicsit a vonaton. Pláne hétfőn reggel. Általában azon is ki szoktunk akadni, ha valaki hangosabban horkol. Hát még ezen.  Egyik kedves utastárs be is szólt nekik, hogy ha máshogy nem megy, vegyék már ki belőle a duracell-t, mert van aki még kicsit ráhúzna az éjszakai pár órára. De ez sem volt elegendő. Szépen lassan minden közeli és távoli utastársnak bekerült a fejhallgató valami zenével a fejébe, és megúsztuk az utat a Nyugatiig mindenféle véres események nélkül.  Pedig...

Aztán bevonszoltam magam a helyemre, megcsináltam a kávémat, leültem az asztalomhoz, és mielőtt bármit mondhattam volna egyszercsak elkezdett alattunk remegni a padló, a bögre vitustáncba kezdett az asztalon, én pedig ijedtemben majdnem kiugrottam az ablakon.  Háát, meglepődtünk volna mindketten, ha ezt tényleg megteszem. Ugyanis a következő kép fogadott az ablakon kitekintve:

A bácsi, aki háttal van, és alig egy méterre van a faltól / ablaktól, egy légkalapácsot működtet éppen.  És ezt fogja tenni egész délelőtt, mint megtudtuk.  

Nem lehetne, hogy érdeklődés hiányában / komoly idegi akadályoztatás miatt a mai napot elhalasszuk, és mi mind hazamenjünk? Lehet, hogy nyugodtabb napunk lenne. Így már kezdődnek a hangos veszekedések ... Asszem elmegyek magne b6-ot osztogatni füldugó helyett ;).

 

És akkor már csak egy apró kérdés: hogy lehet valaki annyira hülye, hogy feszített tükrű medencét akarjon egy repülőre??? Volt ez valaha fizika órán??? (Bumeráng az élet ;)