2013 03 09 - Fertőző vagyok

és lassú ...

Kicsit elakadtam a lentiek feltöltésével, de most akkor gyorsan bepótolom…

Szóval az úgy volt, hogy szerdán (03.06) békésen ücsörögtem az asztalom mellett azon elmélkedve, hogy mit kellene még befejeznem, mielőtt „színt” váltok, egyszer csak elkezdett rázni a hideg. Aztán kicsit később kivert a víz is.  Mire hazaértem, már lázas is voltam. De hogy mi bajom van? Doki sem tudja megmondani pontosan – igaz, amikor megkocogtatta a fejemet (ez valamilyen perverz szokás doktoréknál?) hogy mégis mennyire érzékeny az arc és homloküregem, akkor ijedtemben a fájdalomtól majdnem visszaütöttem. De mivel a lázon kívül teljesen tünet mentes vagyok (máskor ilyenkor már nem szoktam levegőt kapni), így nem merjük azt mondani, hogy az arcüregem lenne begyulladva. Ámde amíg a láz nem megy le, nem engednek szabadon, tehát kötelező csendes pihenő van.  Mondjuk alváson kívül sok mindenre nem is vagyok képes mostanság.  Pedig ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, ha napközben véletlen alvásra adom a fejem, amíg társasházban/panelban/Londonban fúrni, faragni kezdenek, itthon biztos, hogy valaki megcsörgeti a telefont.

De sebaj, jó munka eredménye az, hogy miközben itthon azon elmélkedem, hogy a fotelban aludjak 1-2 órát, vagy az ágyon, addig a gépezet dübörög tovább. És gyorsan, folyamatosan jönnek az e-mailek a döntésekről, ötletekről és minden egyébről, amit nekem már csak le kell írni. 

 

Egyébként fertőzésem nem erre vonatkozik. Ahogy azt már korábban megénekeltem, hazahoztam a munkahelyemről a kávéfőzőmet. És ahogy hazajött a kávéfőző és hozzá a finom kávé, Tesóm és Barátnője elkezdtek rájárni. (nem mintha nem lenne itthon 2 nagyon jó presszó kávé főző gép)  De a lényeg, hogy a szép kis kávéfőző a még szebb színes kapszulákkal felkeltette a család érdeklődését.  No nem, nem Anyukámét. Ő közölte, hogy ha nem takarítom ki a konyhából a gépet záros határidőn belül, akkor ő dobja ki ;).  Szóval Tesóm és Barátnője felitták az összes ízesített kávét amit vettem (még jó, szerintem annyira nem voltak jók, de nekik nagyon ízlett), és jó sokat nézegették a nespresso weboldalát.  Így csak arra lettem figyelmes egy vasárnap délutánon, amikor két születésnapot és egy névnapot ünnepeltünk, hogy a sok ajándék között egyszer csak az egyik születésnapos elé odakerült egy kávéfőző. Igen olyan mint az enyém, csak frissebb kiadásban. J Mondanom sem kell, kicsit elkezdtem mosolyogni, na meg némileg irigykedni. Nagyon szép az új gép ;), az enyém meg már lassan 3(már???) éves.  De így legalább tudjuk, hogy a következő két születésnapra mi lesz az ajándék ;). Mert nincs jobb mint egy csésze forró, fekete ami mellett jókat lehet beszélgetni … vagy mert George Clooney nagyon jól néz ki a reklámokban.

 

 

 

12 meg egy kicsi

Mai apró:

Ház, működő sörözővel, fagylaltozóval, sürgősen eladó. Ugyanitt kicsit kimerült, időnként még humoránál lévő, de úrinői mivoltát megtartani nem mindig képes lány keres eldugott, fűthető nyaralót, bujdokolás céljából. Jelige: internet, mobil térerő kizárt.

 

Most beszéltem a könyvelőmmel, miután kedves beosztottja egy még kedvesebb hangvételű e-mailben kioktatott, hogy kicsit próbáljunk már meg arccal a megfelelő irányba ülni a bilin.  Vagy legalábbis valamelyest forduljunk már egy felé.  Mert az egy dolog, hogy 2 nap és folyamatos bgatás után tudnak egy e-mailre válaszolni (azt legalább a képükbe tudom vágni ha nem teljesen úgy reagálnak, mint ahogy korábban leírták). De hogy utána még én vagyok a hülye, mert azt csináltam, amit Ők mondtak? Ilyet eddig még csak főnököm (éppen melyik) csinált velem.  De hogy még fizetek is érte? Komolyan nem vagyok normális.

Az ilyen bili forgatási gyakorlatok után, szoktam elgondolkodni – tessék mondani, velem van a baj? Vagy inkább a Szüleimmel, akik eleve olyan bilit adtak alám, amit csak fordítva lehet „meglovagolni” ... Ne válaszoljatok. Nem biztos, hogy jól viselném ma a kritikát ;).

Egyébként a nagy hír házunk táján, hogy elköltöztünk. No nem otthonról máshova, hanem a múlt héten hétfőn reggelre virradóra máshova kellett jönni dolgozni. Az ok egyszerű: főnököm főnökei nem viselték jól, hogy főnökömnek mindig van hova elmenekülnie (másik épület) és arra hivatkoznia, hogy a népe nélkül nem mozdul.  Így hosszas gondolkodás, majd tetris-ezés, sakkozás és logisztikai szaktanácsadás (ezért jó sokat fizettünk) után kitalálták, hogy kéne átköltözni az utca egyik végéből a másikba (ezért meg pláne).  Ez ugye nem is lenne gond, ha az épület, ahova cipőkanállal betuszkoltak minket, fel lenne készülve a majdhogynem megkétszereződött népsűrűségre. Még a konyha is úgy néz ki, mintha egy műszaki cikk raktárt rendeztünk volna be: 4db kávéfőző, 3 db vízforraló a konyhaszekrényen, ugyan ennyi asztalokon és még  4db hűtő, 3 mikró, stb. Jót mosolyogtunk a helyzeten, de akkor már odafagyott az arcunkra a mosoly, amikor közölték, hogy ne nagyon pakoljunk ki, mert a következő 2 hétben még lehet hogy megyünk jobbra – balra.  Az egy dolog, hogy én egy laptoppal elvagyok, de a többiek már kevésbé. Mondjuk azon jókat szoktunk mosolyogni, amikor egy-egy alacsonyabb kolléga eltűnik a doboz halmok mögött, mi meg nem tudjuk honnan jön a hang ;)

És akkor már csak azt kell megmagyaráznom, hogy mi is akar lenni a cím? Ennyi munkanapon át vagyok még „kedvenc” főnököm alkalmazásában. Jött egy ajánlat, ami kicsit (sokkal) jobb mint a jelenlegi, és megengedi azt, hogy egy óvatos sasszéval kipattanjak ebből a helyzetből – és ugye azt tudjuk, hogy annál amiben az ember van, mindig van jobb. Kívülről legalábbis. Szóval szurkoljatok nekem!

 

És már csak a ma reggeli vidámságom okát tenném ide: