ami kimaradt

hát hümm, mondtam én, hogy valami ki fog maradni.

Azt ugye viszonylag jól tudja rólam mindenki, hogy szeretem az állatokat. (a négylábúakat ... mielőtt  valaki valamely kolléga nevét említené)
Szóval amikor drága barátok gyermekeinek nyusziját szerettem volna (ahogy szoktam) megörvendeztetni egy kis keksszel (amelyre természetesen először kértem engedélyt a nyuszi tulajdonosától) a nyuszi a keksz helyett az ujjamba harapott.  Mindenféle hezitálás nélkül megcsócsálta a gyűrűsujjamat.  Most komolyan, milyen hálatlan dög az, amelyik megharapja a számára finomságot nyújtó kezet???

Viszont így legalább van mire fogni a veszettségemet ;).

 

Ím a vérnyúl:

 

 

 

Aztán már csak egy mai apró szösszenet. Facebook gyűjtés, amit leginkább a Tesómnak szeretnék figyelmébe ajánlani ...

Azért úgy belegondoltam – szerintetek hogy tudnám egy pillanat alatt telefonfülke nélkül megoldani a normál ruhából ninja pizsamára váltást amúgyan superman jelleggel?

 

bleh

Mielőtt bárki kérdezné, ez a hangulatom leírása egy szóban. Komolyan, olyan szinten van világvége hangulatom, hogy azt már én magam is unom.

Lehet, hogy aludnom kellene ebben a nyamvadt időben? Lehet – de akkor körülöttem mindenkinek.

Jól eltelt ez a hónap is – eredménye (NEM időrendi sorrendben):

- rájöttem, hogy még mindig beszélem az angolt, vagy annak valamely formáját. Ez ugye a ködös Albionban eltöltött idő óta kérdéses volt számomra, de egy hétvégét nálunk töltő amerikai iskolatársnak köszönhetően ezt is sikerült tisztázni.
No meg azt, hogy még mindig szeretek Budapesten sétálni. Pláne ha gyönyörű az idő :).

- szintén említendő, hogy évek óta először végig néztem egy superbowl döntőt. Hogy miért, azt hagyjuk. A hogyan abból a szempontból volt vicces, hogy csak az ismétlést néztem, azt is egy olyan délutánon, amikor otthonról dolgoztam. És ... az én megátalkodott főnököm nem pont a meccs utolsó 7 percében tudott felhívni és egy megbeszélés közepén kihangosítani??? (aki látta a meccset, tudja, hogy milyen volt az utsó pár perc).
Szóval kénytelen kelletlen némán hőbörögtem végig az utsó pár percet, és nagy kínomban meg kellett hogy nézzem a második ismétlés végét ... IS. :)

- végre letudtam munkahelyemen az egyik nagy projektünket anélkül, hogy implementálás magasságában lebetegedtem volna. Ami azért vicces, mert sok – sok „kollegiális” csesztetés után én voltam az egyedüli, aki időre szállította a kért doksikat megfelelő nyelven és formátumban. (nagyon ráértem előtte hétvégén ;)))

- aztán hosszas kínlódás után végre több alkalommal megénekelt kollegina elől megfutamodtam – és leköltöztem kettő egész emelettel lejjebb.
Részben úgy érzem, hogy az én kudarcom, hogy nem voltam képes kolleginát rendesen megnevelni – vagy magamat, hogy együtt tudjunk ülni. De aztán rájöttem, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Csak a költözés lehetőségével – mert a többieknek maradni kell, nekem meg mindegy, hol ütöm fel a fejem, amíg fehér kábel van.

Na, mára ennyi ... talán holnap még eszembe jut valami. Akkor jelentkezem :)

... a gyerekkorom egy része ...

furcsa ez ... nekem legalábbis.
Jó, szidtam ha késett, vagy ha valami nem úgy működött, ahogy megszoktuk ... de pl. ők még nem hagyták el bőröndömet ;).

Nehéz ezt megfogalmazni, de oly sokan megtették már helyettem - ím az egyik, ami a legjobban tetszett: http://hogyanrepul.blog.hu/2012/02/04/a_mi_repulonk

Nem gondoltam volna hétfőn, amikor reggel végignéztem egy felszállást, csak úgy, a meleg vonatból, hogy egy ideig ez lesz az utolsó ... mert csak remélni tudom, hogy tényleg csak egy ideig...

hó

Nnnna ... a változatosság kedvéért megint sikerült felkészülnie az útkezelőnek a hóra. Lassan dél elmúlt, de eddig még egyetlen mozgó hóekét nem láttunk. No nem mintha figyeltük volna őket, de ...

Megnyugtató volt reggel hallani amint a ház takarításával megbízott kocsmatöltelék nekifogott havat lapátolni. Igaz ezt csak azért hallottam, mert kedves leányzónak meg kellett mutatnom, hogy mint kell megmelegíteni a forralt bort. (azt hinnéd, hogy alágyújt, megmelegít, elzár - viszonylag egyszerű - de neeem, ez komoly feladat!)

Node a lényeg - a világ fehérbe öltözött, és azon kevés hétvégék egyikét éljük, amikor nagyon komoly sütögetésen kívül semmi dolgunk nincsen.

Node, meg kell hagyni, vicces egy világot élünk. Tegnap eltévedtem a boltba - súlyos fahéj és szegfűszeg hiányban szenvedtünk (tudod, a forralt bor), így átszaladtam a szemben található boltba. Hát, mit mondjak, meglepődtem. Nem emlékszem olyan időre, amikor ennyire üres lett volna minden. A kenyér a felvágott és a hús pult teljesen kifosztva. Sehol egy doboz tej, és nagyjából az édességes polc is úgy nézett ki, mintha arra járt volna néhány éhes óvodás csoport.

Aztán az orvosi rendelőben ücsörögve, miközben vártam, hogy végre elindulhassak haza, hallgattam a háborgó népet, hogy a nagy hideg miatt be akartak vásárolni, de nem volt sem kenyér, sem hús, sem semmi a boltokban.
Úgy belegondoltam - mondja már meg nekem valaki, hogy anno, amikor rendszeresen volt 1-2 méter hó az utakon, az emberek miért nem pánikoltak? Jó, jó, akkor otthon sütötték a kenyeret, vágták a tyúkot, libát, malacot - de manapság a háztartások 90%-a bír kenyérsütőgéppel ... a többi kütyüről már nem is beszélve.

Na mindegy ... azért mindenkinek kívánom, hogy élvezzétek azt a csodát, amit a hó adhat egy kellemes hétvégén. Egy okkal több, hogy kötelezővé tegyük a forralt bor fogyasztást a házban :).