hát, nemtom, hogy lesz-e új élet. :) de azért én kívánok mindenkinek szebbet, jobbat, könnyebbet és nyugodtabbat mint a tavalyi. Ránk férne...
De az Ünnepek örömére az elmúlt pár hétben volt lehetőségem beszélgetni sokmindenkivel – baráttal, ismerőssel, kevésbé ismerőssel. Egy ebéd alkalmával, amikor a velem szemben ülő felhívta a figyelmemet arra, hogy ha körbenézünk magunkon kb mindenki folyamatosan, és állandóan panaszkodik (mi is), elgondolkodtam és számba vettem az elmúlt heteket, illetve beszélgetéseket.
Egyik kedvencem a „hogy vagy?” kérdésre lefuttatott közel 50 perces az általa éppen favorizált MLM cégre vonatkozó előadás volt – miért jó az, miért lenne az jó nekem. Most komolyan, a Karácsony előtti utolsó munkanapomon, hazaindulás előtti gyors kávéra összefutást nem teljesen így terveztem. De meghallattam, láttam kedves ismerős arcán először a lelkesedést, majd a megrökönyödést, amikor közöltem vele, hogy hagyjon már békén. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy sem kedves, sem ismerős nem leszek már a számára legközelebb, de majd meglátjuk.
A második befutó ugyan erre a kérdésre levegővétel nélkül tudott végig beszélni egy egész estét. A téma itt is a munka volt. A kollégák, hogy mégis mi a feladat, mit kell megcsinálni, hogy milyen nehéz ezt összeilleszteni a mindennapi élettel, hogy mennyire hülye ez, hülye az. Az volt a legjobb, amikor elkezdett azon méltatlankodni, hogy egyes emberek nem teszik meg azt, amit Ő (mint vezető) kért – na ja, ugyan ezt a kérést Ő 10 évvel korábban hasonló helyzetben ki is kérte magának. Azért az a magyarázat a két szituáció közötti különbségre bárkit leborított volna a lábáról, akármilyen bullshit generátorral is rendelkezik :).
Azért itt meg kell vallani, hogy én sem vagyok egyszerű. Ez (kis)részben indokolt, de nagyrészt inkább egy „emésztési” folyamat, aminek javításáért csak én vagyok felelős – nehezen látok ki ez+az alól, de szerencsére vannak drága emberek, akik eszembe juttatják, hogy máshogy is lehet (sőt KELL) ezt csinálni – KÖSZÖNÖM!!! (igen Éva, Rólad van szó)
Sorolhatnám még – de egy dolog a lényeg – annyira kevés időnk van beszélgetni, tényleg együtt lenni. Akkor meg felejtsük már el a munkát és beszéljünk arról, ami fontos az életben. És ne utolsó fél perces mellékesként legyen téma a Család, Gyerek, Macska, Kutya, hobbik – mert a munka nem az (kivéve néhány szerencsést)...
Azért közzétenném a mai jó hírt is: 5 havi kemény munkával kiderítettem, hogy a székem ülés magasságát hogy lehet állítani :). ugyan azzal a karral amivel a támla dőlését szabályozni ... most úgy hazamennék ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése