mert az olyan bonyolult szerkezet :)
Szóval az úgy volt, hogy ültünk egy megbeszélésen, ahol folyamatosan jöttek mentek az emberek és csak egy dolog volt biztos – közülük kevesen tudták becsukni az ajtót. Nem tudom miért. Teljesen standard issue kilincs volt, apró rugó problémával. Azaz az ajtó zárásához a kilincs felfelé húzása szükségeltetett.
A megbeszélés 45 perce alatt (ritka rövid megbeszélés volt, lehet, hogy ezért?) végignéztem amint több ember kinyitotta az ajtót, és megpróbálván becsapni maga után, rájött, hogy nem fog menni neki.
Majd próbálkozott jobban becsapni, meg jól nekitámaszkodni az ajtónak, majd otthagyta kicsit nyitva, mondván nem jó. Most azért egy megbeszélés közben egy kisméretű tárgyalóban ennek hangja van ... Úgy a negyedik magasságában felálltam, odamentem az ajtóhoz és szép csendben becsuktam. Pár kollégán láttam az általam is érzett halk röhögési kényszert. De sebaj, amikor a következő érkező újra előadta az általam leírt folyamatot – kitört a röhögés.
Jó, tudom, én, aki egy egyszerű vízcsappal nem bírtam el Londoniában, csak fogjam be a számat. DE AKKORIS!!! Ilyen nehéz ez?
A gáz az, hogy ugyan ez a probléma elég gyakran felüti a fejét a vonatokon is. És a folyamat pontról pontra ugyan úgy zajlik. Az egyetlen különbség a válogatott káromkodások hada – ami a tárgyalóban azért viszonylag ritkán hangzik el... na jó, nem olyan ritkán. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése