bleh ...

... csak azt magyarázza meg nekem valaki, hogy miért van az, hogy a munka megvár?

Nem vagyok én annyira lusta, mintha kétszer annyira lusta lennék, de úgy őszintén megmondom, néha olyan jól esne szemben találnom magam a meglepetéssel – valaki befejezte azt, amit én idő hiányában nem tudtam.

Egyéb irányú, felettébb sürgős és bokros teendőim miatt kimaradt egy apróságnak ugyan nem mondható, de nem is „show stopper” jellegű feladat. Ma reggel mindenki (na jó, 2 kolléga) azon hőbörgött, hogy miért nincs meg, mikor lesz kész. Most úgy őszintén, ha az elmúlt 3 hét el tudott múlni anélkül, hogy bármelyiküknek is megfordult volna a fejében, hogy keresse rajtam a végeredményt, akkor most már egy kerek órán mi múlik???

Ilyenkor mindig eszembe jut az öreg mondás – ha valami egy hónap alatt nem oldódik meg magától, akkor nem érdemes foglalkozni vele ...

Nnna ...Torkos csütörtök helyett a mai napot kinevezem nyamvadt csütörtöknek. Most komolyan, kint sötét van, majdnem esik, bent sötét van, meleg, levegő nincs. Na itt aztán esélye nincs a munkakedvnek. Ha meg véletlen betéved, lecsapjuk, nehogymá megzavarja a halk ásítozást.

Úgyhogy reggeli kapkodást befejezve csendben elüldögélek itt, hátha nem tűnik fel senkinek, hogy az aktivitásom a töredéke a szokásosnak. Sebaj, frissítem a to do listámat ;).

Lehet, hogy főzni kellene egy kávét?