Halk és határozott morajlással sikerült a körülöttem ülőknek tudomásul venni a tényt, hogy költözünk. No nem, nem kell megijedni, nem szedi a cég a sátorfáját és települ át Kecskemétre (pedig hogy élvezném), csak arról van szó, hogy jönnek az IT-s kollégák és helyet kell szorítani nekik.
Namost a sok jó ember kis helyen is elfér elve alapján sikerül tovább tömörülnünk, de mondja meg nekem valaki, hogy ha még páran ide szándékoznak jönni, hova teszzük őket? Majd dolgozunk otthonról ... de jó is lenne ;).
Viszont ebben is van egy jó hír – ha minden jól megy, „kedvenc” kolleginámtól megszabadítanak és egy egész emeletet tesznek közénk. :) lehet, hogy végre fogunk tudni érdemben kommunikálni? (a távolság csodákra képes ;)
Na meg kell valljam, tegnap vicces napom volt. Nem tudtam olyan kollégába botlani, aki ne hisztizett volna valamin. A hiszti mértéke és stílusa különböző méreteket öltött és leginkább emailben manifesztálódott. És valahogy mindig akkor tudott kiteljesedni, amikor közöltem, hogy ha hiszti / email írás helyett nekifogtak volna a melónak, már rég készen lennének – de bunkó vagyok ... jaaaaaj :)
Node ez azért emlegetendő, mert miután sikerült a kedélyeket némiképp csillapítanom (és én voltam a nyugodt ... akkor a többiek???) és ebédelnem is egyet, leültem az egyik kolleginával és beosztottjaival megbeszélni a reggeli hiszti lényegét – a munkát. Amikor oda kerültem, kedvesen elcsevegtünk, mintha mi sem történt volna. Megbeszéltük, hogy ki mit fog csinálni, mikor ülünk le legközelebb egyeztetni – és miután mindent megbeszéltünk, a beosztottak távoztak. Én már készültem szedelőzködni, amikor kollegina mondta, hogy maradjak már, nem iszok egy teát? Na teát nem ittam, de bő fél órán keresztül hallgattam amint kollegina elmesélte nekem a lelkét nyomó minden búját baját.
Miközben hangos bólogatások közepette együtt érzőn hallgattam, elmerengtem. Szerintem pályát tévesztettem. Egy német úriember példáját követve, ha én is feladnék egy hirdetést az újságban, hogy x ezer forintért óránként meghallgatom, bármit is akarjon mondani, szerintetek mennyi pénzt kereshetnék? Na ja, csak akkor meg azért verném a fejem a falba, hogy milyen emberek vannak.
Bonyolult egy állat vagyok én ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése