Hétfőn új helyre jöttem dolgozni. Ok sok volt, indok annál több. De a történet vége úgyis csak az, hogy itt többet adtak ... értem. Azért jól esik az ember lányának, ha néha vállon (na jó, zseben) veregetik. Pláne mostanság...
Node, a lényeg. Ma reggel új helyre jöttem dolgozni. Akarom mondani ... rohantam. Szóval az úgy volt, hogy elterveztem szépen vasárnap este, hogy felkelek időben, és szépen nyugisan összepakolászok és kimegyek az állomásra a hetes vonathoz. Jah ... valahol az általam nagyon szeretett Gilmore Girls (Gyk: szívek szállodája) sorozat elején Lorelai elalszik azon a reggelen, amikor a lányát el kellene vinnie első napjára az új, ámde annál puccosabb iskolájába.
Hát, valahogy én is így jártam. 6:00 helyett 6:29kor riadtam fel. Anyunak hála (aki „halk” nyomdafestéket nem tűrő kommentáromra ébredt fel;), 14 percbe belefért a zuhany (ebben a melegben csak nem tarthattam büdi napot), az öltözködés, a kocsmában dolgozó leányzó „adjusztálása.” De a vonatot elértem, halkan el is aludtam és a Nyugatiban már kellemesen kisimult homlokkal konstatáltam, hogy nem, nem a metró felé kell vennem az utamat, hanem a villamos felé. (ilyen se gyakran volt eddig – párszor ... de azt most nem mesélem el.)
Azért meg kell hagynom, az első nap itt is furi volt – no neeem, nem sokan voltak, nem is a 15.-en sikerült a tájat bámulnom az értékes információk meghallgatása helyett. Csak ... szóval a HR-en úgy pislogtak amikor megérkeztem, mint pénteken amikor a kilépő papírjaimért indultam. De gyors csuklás után sikerült mindent megoldani, a kilépő papírjaim nélkül is beengedtek, alig 75 perc alatt nyitottam számlát. Bemutattak boldog boldogtalannak, megszólták az ebédemet (szendvics és üdítő – ehh... gazella projekt ;). De mire az asztalomhoz kerültem, került laptop, telefon és délután már képes voltam emaileket is küldeni :).
Aztán kettő körül már jutott kávé is, enyhítvén az addigra kialakult elvonás okozta fejfájásomat, majd miközben egy újabb leírást olvasgattam, figyelhettem ahogy kolléga ügyködik a lockolt gépemen :). Mert nehogymár minden tökéletes legyen. :)
na ... hát ilyen volt az alig egy év alatt 3. első napom az ... iskolában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése