... se a célfotó döntene, az biztos. :)
Azért az vicces, hogy 3 nap kellett ahhoz, hogy rájöjjek hogy kell a szék támláját beállítani.
És még mindig nincs fogalmam sem arról, hogy miként kellene az ülőfelületet lejjebb engedni. :) NEM RÖHÖG!!! egy átlag széken van egy standard kallantyú készlet, amihez szokva vagyok. Aztán ennyi. Ha több van, ha az átlagtól eltérő gondolatmenet alapján működik (nem felhúz, lenyom ... hanem csavarni kell) akkor már kicsit elgondolkodom, hogy mit is meg hogy is kellene. Mostmár legalább értem, hogy miért nem tudom az egyszerű zuhany csaptelepet sem használni. (pláne ha nem a standard verzió)
Ez meg egy ilyen nap... megbeszélésen ülve, ahol a cég apraja nagyja megjelent, mivel új dolgokat mutattak be (köztük engem is) sikerült ismét bemutatkoznom. Egy ideje (alig sok éve) a telefonom hangos kiabálásba kezd egyes hívásoknál. Általában le szoktam némítani ha olyan helyen vagyok, de ... nem mindig sikerül. Namost, közel 50 ember egy nagy tárgyalóban, Edina kellemesen elfészkelődik, jegyzetelget, időnként megnézi a mobilját, csak hogy lássa. Aztán egyszercsak arra lesz figyelmes, hogy a telefon berreg egyet, majd felkiált – „Apus Anyus hívás ... szerintem”. Hát mit mondjak, nem kellett pirosító... de legalább jót nevettek rajtam a kollégák, és folytattuk tovább.
Sose leszek normális. Vagy csak nagyon ritkán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése