hurrá, repülünk!

Jelentem alássan, a főnököm feltalálta az időgépet.  Szóval az úgy volt, hogy szerda reggel sikerült beesnem dolgozni a szééép hosszú hétvége után.  Miközben nekifogtam, hogy kilapátoljam magam az olvasatlan e-mailek kupaca alól (mert ugye külföldi kollégák akkor is írnak nekünk, amikor mi otthon vagyunk), megjelent mellettem a főnököm. Azt hagyjuk, hogy kicsit furcsának találom azt a szokását, hogy leguggol mellénk, mintha gyerekek lennénk – két kicsi gyerek van otthon, ez akár normális is lehet (mármint neki). De az már komolyabban zavar, hogy nem hajlandó hallgatni a józan paraszti ész hangjára (GYK az enyémre).  Szóval addig feszelgett mellettem, amíg belemásztunk egy nyilvántartásba, hogy nézzem meg az ott fellelhető dokumentumokat egy applikációról. A lista hosszú volt, így gondoltam kávéval a kezemben, túl a reggelin, gyorsan frissen nekifeszülök a feladatnak.  Némileg meglepődtem, amikor rájöttem, hogy az elérhető legfrissebb doksi 2008-as, és az is kb. 6 sornyi releváns információt tartalmaz. (1 oldal előlap, 1 oldal disclaimer, és középen 6 sor értelmes szöveg.)

Odabattyogtam főnökhöz, hogy mégis mondja már meg, hogy mi értelme van annak, hogy ezeket a doksikat átnézegetem, pláne úgy, hogy egy részük általam nem értelmezhető nyelven íródott. A válasz? “Semmi. De azért nézd meg őket.” 

Én csak pislogtam.  Majd gyorsan körbenéztem magam körül, hogy nem kerültem-e vissza Londonba.  Amikor megjött az email az excel táblával és a rá vonatkozó rendezési utasításokkal, már megadtam magam. Némi agyatlan „lapátolás” rám fér … de hogy egy pillanat alatt visszaugorjak 3 (3?!?) évet az időben, ahhoz tudni kell.

Már csak azt kellene valakinek elérni, hogy az a bokszzsákos tornaterem is idekerüljön a szomszédba ;).  Akkor lehet, hogy a napjaim  is jobban telnének ;)