2013. augusztus 8. csütörtök - csak kicsit megkésett.
Komolyan mondom, nem
bocsátkozom többet vélemény nyilvánításra az időjárást illetően. A múlt héten
megkérdeztem, hogy is lehetett azt mondani, hogy megvolt az ég legmelegebb
napja, amikor még nincs vége a nyárnak. Sebaj, most egy egész hetet kaptunk
belőle. Már csak reménykedni tudok, hogy pénteken/szombaton tényleg jön az a
lehülés, és amikor fagylalt készítésre adom a fejem, a „műhleyben” nem lesz
negyven fok. Mert azt se én, se a gépek nem fogjuk bírni ép ésszel. (habár,
nekem olyanom szerintem már rég nincs.)
Disclaimer 1: a
továbbiakban ez egy némileg filozófikus / háborgós / borongós a bejegyzés,
bocsi, ez egy ilyen nap.
Disclaimer 2: az itt
leírtakat csak az vegye magára, aki tényleg magáénak érzi azt az inget.
Ellenkező esetben kicsi lesz, avagy túl bő, rövid, vagy túl hosszú, de
akárhogyis próbálkozunk, mindenféleképpen kényelmetlen. Én pedig nem könyörgök
vagy magyarázkodok. Nincs miért.
A hét híre, hogy két
kollégám távozik a csapatunkból. Mind a kettő
nagyon fog hiányozni, mind szakértelmük, mind pedig emberségük miatt, de
... A szomorú az, hogy megfelelő vezetői
/ főnöki hozzááláás mellett mind a kettő maradt volna. Már csak mert mindkét esetben csak arról lett
volna szó, hogy ki kellett volna állni az emberek mellett. Odaállni mögéjük és
azt mondani minden akadékoskodónak, hogy emberre szükség van, a pótlása minimum
4 hónap (jó esetben ha sikerül valakit elsőre találni), mire betanul az új
ember, az is idő, addigra a kollégák már
rég visszatérnek arról a rövid távollétről, amire szükségük van életük
rendezéséhez. Nem fél évről beszélünk, csak pár hétről – ha csak
a túlóráit „lecsúsztatná” valamelyik kolléga, az is tovább tartana.
És igazából ez az, ami
miatt ledobtam a láncot. Tessék mondani,
az elefántcsont toronyban direktben ritka a levegő, vagy esetleg csak abban az
esetben veszik fel az embert, ha a fejét egy olajozottan mozgó szélkakasara
cseréli? Azok az emberek, akik maguk is
hétköznapi serteperteként kezdtek, kínlódtak, kiakadtak, háborogtak a
főnökeiken, miért teszik meg azt, ami nekik rosszul esett a saját embereikkel
amikor oda kerülnek? Amikor korábban azon hőbörögtek, hogy nem álltak ki értük,
akkor ők miért nem állnak ki senkiért? Ja, hogy megváltoztak az érdekek? Akkor
legalább azokat védjék meg, akikből élnek.
Oly kevés igazi vezetővel
találkozom, aki képes a saját munkájával, jelenlétével motiválni – ha nem is
állandóan, de nagyrészt. De helyette találkozom egyre több főnökkel, aki elvárja
a tiszteletet, az odaadást, a vak lojalitást, de ezeket ő már nem gyakorolja,
maximum felfelé. És a fene azt a hülye fejemet – ez nekem annyira nem tetszik.
Hát ilyen napom van. A kinti meleg ellenére morgós,
borongós, és leginkább világvége hangulattal egybekötve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése