szerda

Amikor Micimackó, miután felterjeszti a Google fordítóval készült szabályzatfordítást a regulatory committee elé, elmegy széket lopni.

 

Na ... mondhatni vidám napjaink vannak. Valahogy úgy vagyok, hogy ha folyamatos a kétoldali munkaundor a kedves kollégák között, akkor nekem sem illik kimaradni belőle. Csak mondjuk a különbség az, hogy amíg ők évet zárnak, és folyamatosan egyik feladatból a másikba csöppennek, én fordítok. Félre ne értsetek, nincs énnekem semmi bajom a fordítással, de nem értem, hogy a corporate bullshit miért várja el, hogy két bekezdésben írjuk le a mondatot miszerint: nyomd meg a piros gombot. :) Na így eshetett meg, hogy egy este, amikor már végképp nem bírtam magammal, az egy oldalas nagyok elé terjesztendő doksit egy az egyben feltoltam google fordítóba, mondván azon már úgyse lehet rontani semmit. (a magyarnak nem volt értelme ... az angolnak sem lett.) A gáz az, hogy nagyjaink szemrebbenés nélkül elfogadták a doksit és publikálták is... Én meg nem mertem visszakérdezni. :) Viszont nem fogja tudni nekem megmagyarázni senki, hogy az igazgatóságot miért kellett directorate-nek lefordítani. Hát könyörgöm, senki nem néz Aliast, olvas híreket a direktorátusokról?

 

Miután visszajöttem szabiról azt tapasztaltam, hogy jól megszokott, betört, kitaposott, tehát kényelmes székemet valaki lenyúlta. Nem vagyok én a hét törpe, azért se szoktam hőbörögni, ha valaki iszik a kávémból (na jó, csak kicsit), de ez a szék dolog rosszul esett. Annyira kényelmetlen széket kaptam, hogy laza fél óra ücsörgés után megfájdult a derekam, a hátam, és azon kezdtem gondolkodni, hogy lerántom a földre a laptopomat, és hason fekve dolgozom. Szóval nem csodálkozom azon, hogy a tulajdonosa szabadulni akart tőle ... de miért pont nekem adta ide? Ja, mert én nem voltam két hétig ;)) 

 

Szóval tegnap este egy megbeszélésnek sikerült jól elhúzódnia, és mikor rájöttem, hogy majdhogynem egyedül maradtam az épületben, elkezdtem körbejárni.  Én annyira  szemét nem vagyok, hogy mások székét lenyúljam, de betévedtem egy tárgyalóba, ahol tárgyaló székek helyett normális székek voltak a nagy asztal körül. Tehát kicsi londoni nosztalgiával a lelkemben egyik székből másikba ülve kipróbáltam melyik felel meg legjobban a tetszésemnek és új székemet az éjszaka leple alatt leszállítottam két emeletet (még jó hogy van lift, különben székem se lenne), és azóta boldogan ülök rajta. Ha valaki ezt is elviszi, megverem ;).

Na ... most megyek, és úgy csinálok mintha.  De azért még küldöm a mai kedvencet: