2013. január 14., hétfő

hát, ez egy hétfő


Akkor a reggelem tükrében, illetve a továbbra is szorgalmasan potyogó égi áldás láttán a mai napra az országot mozgás / munkaképtelennek nyilvánítom. Most komolyan, kerek egy órán keresztül jöttünk a vonattal Kőbánya – Kispest megállótól a Nyugatiig. Miért? Mert befagytak a váltók. Aztán már csak azt láttam, hogy bokáig áll a hó mindenütt, alig jár a bkv föld feletti kontingense, az úton az autók lépésben kerülgetik a latyakot vagy az ott botorkáló népet (ki az a marha, aki ilyenkor autó elé lép???).  Szerintem környező országok bármelyikében a hasukat fognák a népek annak a bénázásnak láttán amit mi művelünk 10 centi hóban.

Ez mind annyira nem is zavarna, ha a hétvégén nem minden hírforrásból az folyt volna, hogy jön a hó, a havazás, a havas eső, az ónos eső - és amit még csak égi áldásként ilyenkor el lehet képzelni.  Nade mindegy, beértem, ahol is ovációval és tapssal fogadtak, mint 4. befutót. Ugyanis a 9:37-es érkezésemmel 4. voltam a csapatban, aki beért. Szerintem egész jól teljesítettem egy 20 fős osztályon ;).

Node ... akkor most egy kicsit elmerengnék az élet dolgain (vigyázat, fájni fog). Az embernek a családja ugye azért van, hogy legyen. A szerencsésebbek viszonylag sok időt töltenek együtt (A típus), jól is érzik magukat együtt, így nem átallnak programokat szervezni, ahol sokan sokat vannak együtt. A kevésbé szerencsések ritkábban találkoznak, de még így is a legtöbbet hozzák ki a találkozásokból (ez a B típus). És aztán van az a társaság, akik ha találkoznak, jól elvannak, de igazából nem nagyon keresik egymás társaságát (C típus). Az ok sokféle lehet. Valahol valaki csinált valamit, amit nem kellett volna, amit csak sok-sok évvel később az idő, a szeretet(?), és a felnőtt kor (vagymi) tud feledtetni/eltakarni.   Igaz, ez még mindig jobb, mintha éveken keresztül nem beszélnénk, és akkor is csak válogatott sértéseket tudnánk egymás fejéhez vagdalni (ehh).

És hogy miért is merengek ilyeneken?  Mert tegnap megtalált egy C típusba tartozó kedves rokony telefonon. Nem nagyon értettem a telefonhívás okát – mivel a „hogy vagy, mint vagy” helyett, inkább körbe lett kérdezve, hogy megy a bolt otthon, mit csinálok manapság és társai. (ez az információ nálam amúgy is a védett adatok közé tartozik, amiről kevés embernek nyilatkozom, de hát...).
Miután kifogytam az elterelő / témaváltó mondataimból, emberünk bírta magának venni a bátorságot és bejelentette, igazából azért hívott, mert nem akar kerítőnőt játszani, de mégiscsak talált nekem egy férfiembert, akivel össze is ismertetne, ha esetleg arra járnék egy ebéd erejéig.  És igazából nem is az a lényeg, hogy emberünk jó fej, vagy valami, hanem nagydarab lelkész, aki nagyon nősülne. És én biztosan örülnék egy ilyennek.  (igen, úrinő voltam, megálltam megjegyzés és minden egyéb nélkül, amíg kedves rokony letette a telefont.)

Mondanom sem kell, itt kicsit ledobtam a láncot. No nem azért, mert kedves rokony kerítőnőt játszik, hanem azért, ahogy ezt előadja.  Azért, mert ez a rokon, vicces módon, egy életen át kereste a lehetőséget, hogy alám/alánk tegyen; hogy ott vonjon kétségbe nagy plénum előtt mindent, ami vagyok, amit elértem, amit valaha megtanultam, ahol csak tud. És mindezt gyakran olyan otromba módon, hogy több alkalommal osztotta ki szűkebb családom több tagja.

Tehát az ajánlat szép, jó, de kénytelen vagyok, ha nem is nemet mondani, de a házukat nagy ívben elkerülni. Úgy a következő 3-5 évben. Addigra emberünk remélhetőleg megnősül, én meg lekerülök a porondról.
Kicsit lazításképp, illetve figyelemelterelésként lementem havat lapátolni. És miközben néztem ahogy Kutymorgó tolja a havat, harapja és játszik vele, eszembe jutott Lorelai és Rory Gilmore, akikre az aggódó Gilmore szülők papokat szabadítottak.  Igaz nem mint lehetséges „párt”, hanem remélvén hogy befolyásolni tudják a lányok szabados életfelfogását / pasikkal való kapcsolatát. És miután tisztára söpörtem az udvart, további hőbörgés helyett megkerestem azt a részét a Szívek szállodájának, és a második pohár bor után már tudtam nagyokat röhögni a helyzeten. De ... szóval ... na!

Ui: művelt emberek miért nem képesek megjegyezni, hogy hol van az a nyavalyás L betű az influenza szóban???

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése