2012. november 24., szombat

When in doubt, eat cake.

Szóval a csapat építés egy álom volt. Rémálom.  A rendezvényszervezés / tréning az okkal egy szakma. A vendéglátás is. Sok minden kell ahhoz, hogy hagyjuk, hogy a megrendelő 120 embert akarjon megetetni székek nélkül, asztal mellett állva.  Mindezt kétszer (ebéd + vacsora).  Helytakarékos is, meg trendi is, de akkor nem kellene asztalra tenni a paprikás csirkét nokedlivel egész combból, illetve a csontos egybesült csülköt sem. Finomnak finom, de állva, egy villával kicsinyét nehezen fogyasztható. (hmm… még jó hogy az utca túloldalán volt egy "meki". Ott jobb volt a hangulat mint a rendezvény folyamán bármikor. :)

A feladatok és a trénerek stílusa egy másik kérdés.  Akkor kezdtünk egy emberként kivonulni, amikor közölték velünk, hogy miközben saját nevünket emlegetjük mantraként, kő/papír/olló játékkal kell eldöntenünk kinek a nevét fogjuk mantrázni. Azét, aki kő/papír/ollóban nyert. És minél jobb valaki a játékban, annál hosszabb vonat lesz mögötte.   Na, mi összenéztünk és kivonatoztunk a mosdóba és ott vártuk meg nagy nyugalomban a következő szünetet.

Tudom, telhetetlen vagyok, de láttam már ilyet jól megszervezve. Ez most valahogy nagyon kiverte a biztosítékomat. Lehet, hogy csak a délelőtti hogyan legyünk jók / hogy tud a vezetőség félrebeszélni pár órát kellett volna kihagyni?  Vagy a reggelt jóóó sok pálinkával kezdeni? Nemtom …
Na, de túléltük.  Mire hazaértem jutott nekem is finom vacsora, és kb a második pohár bor után le is higgadtam. Annyira, hogy kb ültömben elaludtam J.
És akkor már csak a mai feladatok maradtak. Takarítunk, pakolászunk, mivel végre sikerült a szakembereket kitessékelni a házból.  Utánuk meg ugye van mit takarítani … Nincs ezzel semmi gond, sőt.  Csak kifeküdtem, amikor takinéni megszólalt délelőtt, hogy érti ő, hogy van valami a szőnyeg alatt, de miért nem lehet arrébb tolni lábbal, mint ahogy azt pár hónapja lehetett?  Eltartott egy darabig, amíg sikerült vigyorgás nélkül elmagyaráznom, mit is csinál a csúszásgátló a szőnyeg alatt.
Na, most nézem tovább az álomhajót. És megpróbálom kitalálni, hogy mit csináljak a hűtőben lévő mascarpone sajtból… tiramisu biztos lesz. Csak azt nem tudom, milyen J.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése