Most ez a cím úgyis aktuális. De szóval ahelyett, hogy azon elmélkednék, hogy a világ másik végén jól avagy rosszul döntöttek-e a népek, bejelentem, hogy egy hét szabi után visszaverekedtem magam a bankbe. Itt javában dübörög a havi zárás, (erről jut eszembe, a hó végi zárást meg kell csinálnom ;), a postafiókomból dőlnek ki a megválaszolatlan levelek és mindenféle lejártan villogó feladatok sikoltoznak nekem mindenféle rendszerekből.
Kedvenc főnököm ma bírt küldeni egy emailt, amiben megkérdezte, hogy hol vagyok, olyan nagyon el vagyok tűnve. De a válaszomra, amit szó szerint idéznék: „aki folyton lemondja a megbeszéléseinket, ne vádoljon az eltűnés bűntettével (egyébként vezetői jóváhagyással 1 hét szabin voltam)”, egy meghívó érkezett – időpnttal, hellyel és a mondattal: Örülök, hogy végre pihentél... Nem mertem visszaírni. :)
Az már azért halk röhögést váltott ki belőlem, amikor a számviteli vezetőnk, amikor meglátott kifordulni a mosdóból laptoppal a kezemben megkérdezte, hogy most végeztél? Értem én, hogy ő a főnökkel történt megbeszélésre gondolt, amire látott bemenni. De akkor is.
A pihent agyi állapoton, illetve meglehetősen furcsa humorom visszatértén túl még egy nagyon jó dolog volt abban, hogy kicsit több mint egy hétig távol tartózkodtam az asztalomtól, a gépemtől és a céges telefonom is lemerült állapotban tengődött a táskám alján: bevált a mondás, miszerint amely probléma nem oldódik meg magától, azzal nem is érdemes foglalkozni. (Kollégák rájöttek, hogy nem ülök az asztalomnál, rögtön el tudták intézni a dolgaikat ;). Asszem pár napig még elfelejtem kikapcsolni az out of office funkciót :).
De... hogy hogy jön ide Neil Simon? Vasárnap este turkáltam a netet, és rátaláltam az általam régen keresett Neil Simon – They’re playing our song musical hanganyagára. Tudom, néha jobban elmerülök az emlékezés, a nosztalgia, vagy nemttomi világában, mint kellene. De ... kint sötét van és hideg, itt bent égeti a szemem a neon, a kollégák egymás haját tépik. Én pedig hallgatom ezeket a dalokat, amiket 17 évesen hallottam utoljára egy bamba mosollyal az arcomon a hetem első munkanapján. ... szerintem nagyon utálhatnak :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése