Ha kisült már, ide véle ... nagyon éhes vagyok!
Nem, nem néztem el a naptrát... ma azzal indított Anyukám, hogy úgy fél 9 magasságában felhívott, hogy közölje velem, mivel túl sok otthon a savanyú tej, kalácsot kell sütni. Mákos kalácsot, diós kalácsot, és a lényeget, kakaós kalácsot. Hát mit mondjak, elkezdett összefutni mindenféle a számban ... és nagyon nem telik a nap, pedig idáig érzem a kalács illatot. (lehet, hogy pont azért?)
Mielőtt valaki elgondolkodna azon, hogy minek ide ekkora felhajtás, kakaós kalácsot pl. nagyon jót lehet kapni akár a SPAR-ban is, csak jelezném, hogy nem tudja miről beszélek. Ez kelt kalácstészta, kinyújtva, megrakva cukrozott kakaóval, bejgli jelleggel feltekerve és kisütve. Téli vasárnap délutánok nagy kedvence nálunk. Anyu rutinszerűen csinálja alig 40 éve ... na jó, az első 6-8-ról nincsenek komolyabb információim, a többiért már én is kezeskedhetem. De meg kell vallani, hogy kevés jobb dolog jön ki a sütőből mint a finom, illatos kalácstészta, amit ha felvágsz belül ragad a folyós, vastag kakaórétegtől. Ritkán szokott maradni belőle másnapra. Szóval nagyon mennék már haza ;).
De hogy szót ejtsünk egyéb témákról is, ismét titkárnői babérokra török. Na jó, nem török, de éppen most ezt adták, bármennyire is töri a szék (és a babér) azt a bizonyos testrészemet. A telefonálás, üzenet átvétel, naptárrendezés és egyéb feladatok mellé felkerült a repertoárba a ... (wait for it) aaaaaaaaaaaa... (waaaaaait for it) kaja rendelés. Mert főnökasszony meglepődve vette tudomásul, hogy eme „különleges” képesség birtokában vagyok. (egyébként a „wait for it” első megfejtését várom ;). Így még a héten magánzárkában (főnökasszony titkárnőjének külön szobája van) vagyok, ahol harci feladatomnak, a megfelelő interneten elérhető éttermek megkeresésének békéjében töltöm a napomat. Kár, hogy úgy érzem magam, mint a rossz gyerek, akit a tanári elé ültettek. Nincsenek „padtársak”, beszélgetés, csak csend és kicsit karót nyelt kontrollingosok az ajtó és a fal túloldalán.
De sebaj. Szerda van és annak is mindjárt vége.
Már csak egy kérdés, laza hőbörgés gyanánt (és lehet, hogy ez már volt): mondja már meg nekem valaki, hogy lehet egy férfiembert, aki 190+ cm magas, 110 kg, egyébként nem túl szép, ámde ex katonai rendőr „hajléktalan”, aki robosztus, jól verekszik, és mindezek meg is látszanak rajta, eljátszatni HITELESEN Tom Cruise-zal? (a már nem annyira ügyeletes nyálgéppel) ... soha ne legyen komolyabb problémám! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése