fikusz

vannak dolgok, amiket sose fogok tudni megérteni:

a cataflam mitől lett cataflan?

a röntgen miért röggen?

a vonaton ülő emberek miért gondolják, hogy ha az ablak felé fordulva ordibálnak, akkor nem hallja őket senki?

a kedves kollégák, akik nem aludták ki magukat, az excel tábláik helyett miért a körülöttük ülőket bactatják? Én se aludtam ki magam, mégse lehet hallani a hangomat sem. ... (max a hangos zenét ami a fülesemből kiszűrődhet).

Halk és határozott hiszti után szeretném bejelenteni, hogy kellemes csendes hétvégét tudhatunk magunk mögött, amikor is volt lehetőségem pihenni, Harry Potter filmeket nézni, olvasgatni és aludni (is). Mondjuk a házban lakó növények ezt már nem mondhatnák így el.  Mivel nyakunkba szakadt egy kis szabadidő, Anyuval először kivetettük az udvarban lévő elszáradt tiszafát (szegény ember ki a baltát fogta, nagyon örült, hogy két nő osztja neki az észt arról, hogy is kellene), majd miután azt eltakarítottuk, ültettünk.  Ami cserepes növény eddig nem kapott új földet, most megkapta a magáét. Sőt, a nagy fikusz is kapott némi földet, új cserepet (mások egész gyereket fürdetnek ekkora izében). Én pedig megnyertem a feladatot, hogy az udvaron nyári napsütéstől eresz által védett, de világos helyen kellemesen elterpeszkedett fikuszt felpasszírozzam a lépcsőházon keresztül.  Nem kell megijedni, csak egy emelettel vittem feljebb szegényt.

De ... mint minden lépcsőházban, a mienkben is van egy kanyar. És mint olyan, nem elég hogy ott a legszűkebb a hely, de vicces mód ott a legalacsonyabb a belmagasság is. És mint ahogy az már ilyenkor lenni szokott, természetesen itt akadt bele a mennyezetbe a gyönyörű növényzet. Természetesen a frissen ültetett, még nedves földből úgy fordult ki hogy öröm volt nézni. A frissen feltakarított lépcsőházat is. Anyu kapkodott, én káromkodtam – ha eldobom a cserepet és a fát kapom el, akkor kimegy az összes föld a cserépből. Ha kifordul a fa a cseréből, akkor is.  Nagy nehezen felszenvedtük félig lógó növényzetet a lépcsőn, megtömködtük földdel, és mire feltakarítottuk a lépcsőt, az előteret, ahol a növény utógondozása történt, elő is került Tesóm, hogy  megnézze mi történt, illetve elmondja hogy kellett volna a felcibálást megoldani.  Hmmm... tudunk rondán nézni, de ez sem fojtotta belé a szót. (nyugalom, még él).

Ezek után az a tény, hogy takarítás közben másik két cserepet is sikerült levernünk, friss ázott földdel ... már csak apróság. Igaz, azt sose fogom megérteni, hogy egy fél marék föld (mert csak ennyit kellett pótolni) hogy elég arra, hogy végigkenje a fél előteret és az egész lépcsőházat??? De ... a harmadik porszívó és felmosás kör végén olyan tiszta lett az előtér, és a lépcsőház, hogy még.  De a növények boldogan terpeszkednek az ablakban illetve a helyükön, és olyan hazamenni, mintha egy barátságos dzsungelbe lépne be az ember. :) Már-már megéri a kínlódást ;).

Szóval ... hogy egy ismerősömet idézzem: még egy két ilyen hétvége, és beledöglünk :).