hétvége ;)

Szóval az úgy volt, hogy Szülők egyéb elfoglaltságaiból adódóan enyém volt a hétvégén a ... HÁZ. Ez jobb helyeken azt jelenti, hogy az ember lánya felkel, és semmittevés jelleggel adózik mindazon dolgoknak, amelyeket egyedül szeret csinálni – takarít, olvasgat, filmet néz (közben vasal), főzőcskézik végre valami olyat, amit a család többi tagja annyira nem szeret.

De mivel mi minden vagyunk csak éppen normálisak nem, így ezen a hétvégén nekem jutott egy fagyizó és egy kocsma. Nem mondom, tudtam volna kicsit tovább is aludni hajnali kocsmanyitási felügyelet helyett, de az a lényeg, hogy jöttem, dolgoztam, és ... kihívták rám a rendőröket.

Szóval ... (és itt komoly bizonyítvány magyarázat következik) Az úgy volt, hogy békésen dolgozgattam a fagyizóban, amikor átjött egyik „kedves” vendég, hogy szóljak már Anyunak, mert randalíroznak a kocsmában. A kocsma átlag népe úgy fél Anyumtól, mint a tűztől – tehát eme kérés alapján úgy gondoltam, hogy valami komoly gáz van. Mivel szülők épp nem tartózkodtak itthon (Lásd 1. bekezdés), elővettem tanító nénis szigoromat (igen, többek szerint nekem olyan is van) és átbattyogtam a kocsmába.

A randalírozás arról szólt, hogy a kedves vendég egyre érdekesebb ajánlatokat tett a pult mögött reckető leánynak (nem, a recketés okára még mindig nem sikerült fényt deríteni), mert ő a sör mellé valami „pluszra vágyott”. Ilyenkor miért nincs kéznél egy doboz pezsgőtabletta???

De a helyzet komikumán felülemelkedve emberünkkel való rövid szóváltás után, amelyben adott nekem némi tanácsot arra nézve, hogy mivel keressem tovább a kenyeremet, sikerült olyan hatásosan (értsd – olyan hangerővel) kitessékelnem az ajtón, hogy a szomszéd ijedtében rendőrt hívott.

Hát mit mondjak, azért nem lehetett semmi a kép amint halántékán jól elszúrt skorpiótetoválással rendelkező, lábán alig álló, vastagnyakú kopaszt tessékelem a biciklije, majd a zebra felé. Rendünk büszke őrei érkezésükkor már csak utána kiabálni tudtak, hogy fel ne üljön arra a biciklire, tolja ;). (és igen, megálltam szó / röhögés nélkül!)

Csak ... ilyenkor elgondolkozom azon is, hogy mit is gondolhatnak rólam a szomszédok. Most komolyan, kicsit kiengedem a hangom, rögtön valami bajt sejtenek???