2011. november 11., péntek

Szösszenetek

Már csak mert mostanság csak ennyire van energiám.

Rágjuk a gittet. Ez ügyben már több alkalommal hisztiztem: mondja meg nekem valaki, hogy mi értelme van egy megbeszélésnek, ami 6 kerek órán át tart? Arról nem beszélve, hogy a szervezési osztály szervezte, és egy célja volt – hogy szabályozzuk a szabályzást. Aki még érti, hogy miről van szó, szóljon. :)
De a lényeg, a 30 meghívottból ott voltunk négyen. Igen, több volt a szervező, mint a résztvevő. Majd nagy elánnal bemutatták a kollégák, hogy mit terveznek a 6 órában végrehajtani – 4 egész slide, amiből az első azzal kezdődött, hogy elmondták mik az alapigazságok, amiket nem változtathatunk meg. Ezután mi volt az első kérdésük? Egyet értünk-e az alapigazságokkal… nagyon hosszú, és pontosan ennyire eredménytelen hat óra volt...

Mostanság kicsit sikerült jobban elmerülnöm az egészségügy útvesztőiben. Semmi komoly, csak egy egyszerűnek tűnő arcüreggyulladásnak sikerült eldurvulni. De így legalább, ahogy azt már többen megemlegették, sikerül kicsit aludnom is.
Viszont, csak ez okból eshetett meg, hogy egy este nyitva tartó gyógyszertár utáni vadászat közben, betévedtem kicsiny városunk egyetlen nyílt polcos gyógyszertárába – tudjátok, ahol mindent (kivéve a vidámabb gyógyszereket) meg lehet fogdosni, meg lehet nézni.

Békésen álltam a sorban a receptemmel, amikor egy kisfiú, úgy három éves forma lehetett, odaszaladt a mellettem lévő sorban álldogáló anyukájához(most hagyjuk, a gyerek szabadon kószál a gyógyszertárban kezdetű nótát…). Boldogan kalimpálva, jó hangosan nyújtott az anyja felé egy dobozt, "Anya, hoztam neked gyógyszert". Persze mindenki hallotta, és aki a környéken volt mind odafordult. Először nem értettem, min megy az össznépi szörnyülködés, szemforgatás, illetve néven nevezett Anya miért vörösödik, de amikor megláttam a gyerek kezében levő szép színes, Durex feliratú dobozt, amint az anyja próbálja elszedni tőle, miközben közölte a gyerekkel, hogy van otthon gyógyszer, nincs rá szükségük, felröhögtem. Csak tudnám, innentől miért én voltam a közellenség? ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése