Amolyan dézsa vizes nap.
Azzal kezdtem a reggelt, hogy vizsga feladatsorokat állítottam össze. Feleletválasztós, igaz hamis, fejezd be a mondatot, a és b mondat igaz, a és c mondat igaz, egyik sem igaz … A bibi, hogy a téma már nem angol. Sőt, most hogy belegondolok, ha nem lenne felhasználói kézikönyvem, még csak nem is tudnám, hogy miből íratok... na ez gáz.
De van jó is a dologban – említett kézikönyv elolvasásával a drága kollégák meg fogják tudni oldani a feladatsort. Sőt, aki akárcsak egyszer tesztelte a rendszert, ahogy kértük, az kézikönyv nélkül is boldogulni fog.
Aztán felhívtak kollégák egy másik „világból”, mert volt valami, aminek az angolságát nem teljesen értették. Ami azért vicces egy kicsit. :) Igaz, a történet végén rájöttünk, hogy egyikőnk sem érti, hogy miért van az úgy, ahogy oda le van írva. És sajnos nem az angolságon múlt a dolog ... szerintem ;). De sebaj, így legalább rájöttem, hogy van még mit tanulnom ... hol is vannak az angol könyveim? ;)
Aztán jött még egy hívás. Ez nem volt annyira kedélyes, mint az előző – a könyvelő volt. A múlt héten egy beszélgetés közben közölte, hogy minden úgy jó, ahogy leadom. Na ja, de most egy másik hét második napja van, tehát most nyenyergett egy kört a vonal végén. Most nem jó minden úgy, ahogy leadom. Elgondolkodtam – július eleje óta kapják folyamatosan a számlákat tőlem ugyan abban a formátumban. Mi a fenének kell történni, hogy NOVEMBERBEN ébredjenek rá, hogy valami nem tetszik??? Azt már meg sem merem kérdezni, hogy mi történt a múlt hét óta...
Ezek után az, hogy végre valahára meghozták a megjavított mosógépünket, és este már harmadik próbálkozásra sikerült betolatni a kapun, szerintem sikerként könyvelhető el…
Na megyek aludni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése