A hülyének van szerencséje

Avagy - köszönöm. :)

Ismét énekesi babérokra török. Lassan ott tartok, hogy megkérem Charlie-t, adjon helyet maga mellett ;). Hol mély a hangom, hol normális… hol meg nincs, de annak legalább örül a Család ;).
De most fogyasztottam el 2 fej hagymát és egy fél vödör diannás teát (na jó, a hagymát kenyérrel, a teát meg bögréből mézzel) mint a népi gyógyászat műremekeit. Ha ez nem gyógyít meg, semmi.
Az azért kicsit vicces, hogy a Kutya sarkon fordult, és otthagyott, amikor megérezte a szagomat ;).

No, de hogy a címről is essen „némi” szó: kicsit zsibbadt aggyal és bedugult fejjel megindultam hazafelé. Megkerestem a vonat legmelegebb kocsiját (nem is tudtam, hogy a vonatbérlethez szauna bérlet is jár) és leültem. Kicsit telefonáltam, majd elővettem a könyvemet (Jack Reacher továbbra is verekszik) és nyugodt olvasásba merültem. Annyira, hogy már a helyi vasútállomásra gurultunk befelé, amikor lázas öltözködésbe kezdtem.

Kicsit ziláltan, de még mielőtt tovább indították volna a vonatot sikerült leszállnom, majd már a kocsi kulcs után kutatva jöttem rá, hogy a zsebem kicsit nagyon üres – a mobilom nem ott van, ahol szokott lenni. Bedobáltam minden cuccomat a kocsiba és minden zsebet, a táska minden oldalát könyékig áttúrtam, de telefon sehol.
Kocsi bezár, uccu neki vissza baktattam a jegypénztárhoz, hátha tudnak valamit csinálni.
Néni, aki ismer már, mint a rossz pénzt (egy osztályba jártam a lányával ált. iskolában) elrongyolt telefonálni a szomszéd „falu” vasútállomására, hogy szedjék le a telefont a vonatról. Miközben ott ácsorogtam, várva a telefonáló nénire, megjelent Apukám a hátam mögött, és miután lenyomott két puszit, közölte, hogy most hívta a vonat kalauza a mobilomról, hogy a telefont leadja a szomszéd „falu” forgalmi irodájában, menjek érte.

Úgyhogy elgurultam Kecskemétre, elhoztam a telefont, és elgondolkodtam azon, hogy mégis hogy lehettem ennyire hülye?

Viszont sok sok nagyon komoly (és nagyon jogos) savazás után ma meg kell hogy adjam az első hatalmas piros pontot a MÁV-nak. Na jó, nem nekik, hanem annak az egy kalauznak aki tett azért, hogy visszajutott hozzám a telefon. És mielőtt megrettennétek – természetesen egy gyönyörű hosszú email elment már a MÁV üf szolgálati email címére is ;).

Ma este úgy döntöttem, hogy belekötöm a telefonomat a kabátomba – mint a gyerekek kesztyűjét szokták. Csak azt mondja meg valaki, hogy mit kössek a kabát másik ujjába – csak hogy egyformán hülyén nézzen ki mind a két oldal ;).