Avagy hogyan rontsunk el egy teljesen jó szombatot jobb, rosszabb süteményekkel.
Azt azért sokan tudjátok rólunk, hogy van egy fagyizónk. Családon belül már több éve megy a komoly hadakozás, hogy a könnyedén elérhető kávé, üdítő, kakaó és sör (igen, sör…) mellé kellene valami sütemény is. Mert ugye van egynéhány elvetemült ember, aki nem szereti a fagylaltot. Így ma ráérő szabadidőnk lévén felkerekedtünk és körbejártunk néhány cukrászatot, hogy végigkóstoljuk a repertoár egy részét, és megpróbáljunk olyat találni, akire rábíznánk a nevünket. (mert nem mindegy)
No, ez a hadművelet - munkakörben elkövetett nagymennyiségű süti zabálás – az átlagember egyik álma. Most komolyan, van annál jobb, hogy különböző cukrászatok sütijeit végigkóstolod, majd felállsz és indulsz tovább a következő etapra? Mint a Karácsony, csak nem a rokonságot látogatod végig. ;)
Hát mit mondjak, úgy kora délután, az 5. hely magasságában már nagyon örültünk, hogy az autótól nem kell messze gyalogolni. És majdnem örömmámorban úsztunk, amikor a beszélgetés elején nem süteményt, hanem egyszerű szódavizet tettek elénk ;).
Rá kellett jönnöm, hogy a borkóstolón alkalmazott technikának (a bort nem nyelik le) nagyon komoly oka van. Hiába nem ettünk mi meg minden egyes szelet tortát / süteményt amit kóstolóban elénk tettek, azért az 1-2 falat sokféle sütinél, a sokadik helyen komoly megpróbáltatás.
Azért nagy baj nem lehetett, mert a gyomromban dúló komoly vihar ellenére is sikerült indignáltan rákérdeznem, az utolsó helyen, hogy a kókuszgolyóban mi a túrót csinál a vaj??? (eltaláltátok, ide a szódavíz ellenére sem megyünk vissza ;)
A délutánt egy könnyed bevásárló túrával zártuk - nem volt itthon narancs, és azt ugye jelen helyzetben nem hagyhattuk. Majd mióta hazaértünk a csak a keserű tea fogyott a házban spájzból behozott jegeces naranccsal. Lassan kezdünk feléledni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése