újra itt ... is

Kéne egy este, jóóó sok alkohollal. És utána egy reggel, amikor ráérek mindezt kialudni egy pohár víz és egy algopyrin társaságában. Lehetőleg közvetlenül egymás után.  Volna kedve valakinek csatlakozni?

Most mondja meg nekem valaki, mi sikerülhet félre egy rendszerben, amit Szingapúrban fejlesztenek, Manilában tesztelnek, USA-ban hagynak jóvá, Indiából telepítenek ír számítógépekre, magyar projektvezetők unszolására? Igen … jól gondoljátok, minden.

Azt már tudjátok, hogy munkahelyet váltottam.  Nem volt egyszerű. (vigyázat, kisebb félremagyarázás következik!) Szóval mikor már megtaláltam az új helyem, sőt el is fogadtam az ajánlatot, sikerült megkeresnie egy volt kolleginának egy másik ajánlattal. Természetesen beajánlotta az általam álom melónak tartott pozik közül az egyiket (igen, ilyen több van).
Én csillogó szemmel megfutottam a pár kör interjút, paráztam pár hetet, majd… Ahogy ez már lenni szokott, kiderült, hogy mindent egyformán látunk, kivéve az elvégzett munka értékét. (nem, nem ő licitált túl) Itt kicsit megtorpant a folyamat és még most is várom, hogy külföldi fejessel megfussak egy interjút. Avagy nem, nem várom.  Örülök, hogy így alakult. (szurkoljatok, még van 10 nap a próbaidőmből).
Viszont ez az egész kavarás két dologra volt jó:
1. A mondat egy régiós HR igazgató szájából miszerint: „azért irigyellek téged, mert annyi mindent csináltál már, hogy bárhol eladható vagy” rengeteget dob az ember lelkivilágán.
2. Ismét bizonyítást nyert, hogy vannak „barátok”, akik azt hiszik, mindent megengedhetnek maguknak. Még azt is, hogy véleményt mondjanak a helyzetről és rólam a fenti „nézeteltérés” esetén a „leendő” főnökeimnek. És a (insert insult here) még el is mondja nekem…

Na… de hogy visszatérjek a lényeghez. Miközben komolyan nekifogtam új feladataim abszolválásának, ránk tört a szezon. Mostanság azzal töltöm a napjaimat, hogy próbálom kitalálni, mit kell megtennem ahhoz, hogy a fejem a víz felett maradjon. Na jó, csak lógjon ki az orrom, de az biztosan ;).  A feladatok mennyiségétől néha megrettenek, így már odáig fajultam, hogy a vonaton is dolgozom.  Már amikor az olvasástól, zenehallgatástól és a bejövő telefonoktól éppen ráérek. Az mondjuk némileg rosszul esett, amikor a félév első kocsmázása felé repítő metróra várva, megjegyeztem egyik ismerősömnek, hogy kocsmába megyek, megjegyezte, hogy ja, stand lesz. Értem én, hogy gyakrabban kéne lógnom. Tényleg ennyire gáz lennék? Könyörgöm, mondjátok, hogy nem…

Na, most megyek, és kirúgok a hámból - alszom egyet. Jó pihenést mindenkinek!