Na nem, nem kell félreérteni, annyira jó nem vagyok :).
Szóval az úgy volt, hogy … június óta nem teljesen elítélhető módon, ha itthon tartózkodom a Kutymorgónak többet van lehetősége köztünk lebzselni. Részben mert komoly lelkiismeret furdalásom van, amiért nem tudok rá elegendő időt szakítani, részben pedig azért, mert kétoldalú igény van rá.
Node, hogy a történet végére érjek – ma kicsit komolyabb hancúrozásba fogtunk. Engedte az idő is, Anya is, tehát senki nem állta utunkat. Kisebb órányi komoly játék után már ott tartottunk, hogy Anyuval fájt az oldalunk a nevetéstől, ő pedig láthatóan élvezte, hogy lehet ugrálni, rágódni és mindezért még csak meg sincs morogva. Hát ebben a pillanatban sikerült a drágámnak egy kicsit elengedni magát… a lábam szárán … most komolyan, fiú kutya lévén ezen annyira nem vagyok meglepődve. De eddig még csak álló, leginkább oszlopos dolgokat sikerült eltalálnia. De engem??? Hát mit mondjak, meglepődtem. De mivel hosszas keresgélés után is csak a nadrágom szárán láttunk 3 cseppet, így egy gyors melegítőcsere után folytattuk a játékot egy kicsit kevésbé hevesen … és miután a fiatalember távozott, gyorsan felmostunk mindent egy kis domestosszal. :)
Ha bárki kérdezné, hogy miért nem csaptam azonnaliasan ki a kutymorgót az udvarra, csak jelezném, hogy ugyan arról a Kutyáról beszélünk, aki amikor beállt derékkal vinnyogva feküdtem az ágyamon leheveredett az ágy elé és senkit nem engedett a közelembe. ... ja, míg el nem aludt és hangos horkolásba nem kezdett :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése