jobb az, ha nem történik semmi.
Szombat este Anyuval úgy döntöttünk, hogy pár apróságért el kell szaladnunk a metróba. Mivel a bolt alig 11 kilométerre van tőlünk, így este 7 körül már be is pakoltunk az autóba, és mint aki jól végezte dolgát, hazafelé vettük volna az irányt. ... Ja, meg ahogy azt Móricka elképzelte. A számunkra oly kedves kisautónk sztrájkba lépett. És minden előzmény, hiszti, vagy bármilyen (általunk is érzékelhető) jelzés nélkül egyszerűen nem volt hajlandó elindulni a bolt elől.
Felhívtuk ismerőst, akit ilyen helyzetben hívni szoktunk, és ő két kaján röhögés között (mert ha két nő kezében leáll az autó, mi is lehet a gond?) megkérdezte, hogy van-e az autóban benzin. Miután határozottan közöltem, hogy nincs ... egy csepp se, mert dízel, kicsit halkabbra véve magát, eljött megnézni mi a bajunk. Persze természetesen nem hitte el nekem, hogy nem üzemanyag problémánk van, belelocsolt az autóba 10 liter gázolajat, de így sem indult ...
No gond egy szál se, autó hazahoz, szerviz udvarba beállít, majd onnan hazabattyog – mindezt szombat este, akkor már 10kor. Most pedig türelemmel várjuk, hogy a szerelő feltegye az autót a „műszerre” és megállapítsa, hogy mi a hiba. Szurkoljatok ... nem szeretem én ezeket a „majd a gép megmondja” című beszólásokat.
No így a vasárnapunk csendben telt.
De ma reggel sikerült ismét jót röhögnöm magamon. Ugye minden héten Anyuval megyünk egyik ismerősünkhöz, aki nem szereti, ha utcai cipőben próbálkoznak a házában. Ezzel semmi gondom nem is lenne, de ahelyett, hogy hagyná hogy a kedvenc vastag zoknimat a lábamra húzva ücsörögjek nála, mindig rám erőltet valami papucsot, mondván megfázok. Na ja, csak én ám utálok más cipőjében/papucsában jönni, menni. (bogaraim vannak, na...) így ezt a problémát orvosolván mindig szoktam vinni magammal egy papucsot.
Nos, múlt héten amikor indultunk hazafelé, papucsot, zoknit szatyorba először zacsiba, majd szatyorba tettem, bedobtam a puttonyba, és hazagurultunk. Hazaérvén ki-ki szaladt a dolgai után, a puttony kipakolását pedig jöttünkben-mentünkben oldottuk meg – útközben kikaptunk egy szatyrot és elszaladtunk vele amerre vinni kellett.
No, erre ma reggel Tesóm feltette a kérdést, hogy valaki mondja már meg, hogy miért van egy papucs és egy pár zokni egy nejolnzacsiban, és egy szatyorban a mélyhűtőben?
én meg egy hete keresem a papucsomat ;) ... hát, azóta is ezen vigyorgok...
na megyek, dolgozok is egy kicsit ;).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése