Amint arról már többen arckönyvről értesülhettetek, tréningen is voltam. Fél éven belül másodszor lettem kiokítva arra, hogyan is kell egy projektet vezetni. Hát a kormányánál fogva ... Nem? Mondjuk a legutóbbi tréninghez képest azért itt volt némi változás – leginkább a társaság. Nem tudom miért, de összesen ketten rosszalkodtunk a csapatban egy-két vicces(?) beszólással. A többiek pedig csendben és elég komor képpel, ámde csillogó szemmel figyeltek a nagyon komor képpel és még annál is monotonabb hangon magyarázó trénerre. Most komolyan, van aki ezt az izét komolyan tudja venni?
Illetve ... azt mondja meg nekem valaki, hogy trénernek miért leginkább azok mennek (tisztelet a kivételnek) akik képesek bárkit, bármikor mélykómába taszítani egy viccesebbnek szánt történettel???
No ... azóta hogy utoljára írtam, kicsit eltelt az idő. Mondhatni volt mit csinálni – volt ismét egy három napos hétvégém, aminek utolsó napján este hét órakor jöttem rá, hogy nincs otthon cukor. Úgy meg aztán felettébb nehéz fagylaltot csinálni. Tudom, lehet – de szerintem nem akarjátok megkóstolni ;). Így halk anyázások közepette kifosztottam a helyi közértet cukorból, és morogtam a világgal, hogy maradhatott ki pont ... a legfontosabb ;)
Aztán volt egy Magna Cum Laude koncert, ami azon kívül hogy jó volt, sikerült olyan edinásra alakulnia: Ugye négyen indultunk. Az első kollegina még reggel lemorzsolódott, mondván, hogy neki dolgoznia kell. Péntek este ... ki az a vadista szandál, aki ilyen időpontokban behajtja a népét holmi irodákba megszakadni???
Aztán én is labilis lábakra kerültem, mert sikerült az én főnökömnek is belenyúlnia valamibe, ami hosszas kéztörölgetést és lankasztó pirula osztogatást, majd komoly Excel / PowerPoint varázslást igényelt – de jó lett. Így a tervezett 4 helyett fél hatkor már el is tudtam indulni a bankból. Nagy nehezen odaértünk - a Kismama, a távolról ingázó és a még távolabbról ingázó a koncertre, ami 8kor kezdődött. Miután megnéztük a Kismama hozott képeit, az utolsó etetés kapcsán szóba került, hogy kinek mikor kell hazamenni ... az egyiknek 10kor, a másiknak ¼ 11kor, a harmadiknak kb ½ 11kor kellett indulnia. :) mit nekünk koncert. Most komolyan, nem lehetne úgy szervezni a koncerteket, hogy utána a szerencsétlen gyakorló vonatkergető is haza tudjon érni anélkül, hogy az utolsó két számról (nem mellesleg kedvenc két számáról) lemarad? ;)
De legalább jót vihogtunk magunkon, rájöttem, hogy a szigeten tett séta nem teljesen a legjobb alkalom egy szandál bejáratásához – és különbenis – jó volt a koncert. :)
Majd volt egy búcsú buli, ahol kollégát búcsúztattuk, aki ide jön hozzánk dolgozni :). Jó volt egy kicsit eltávolodni a mindennapoktól és beszélgetni, nevetgélni, no meg iszogatni egy kicsit. (kaját most nem minősítünk).
És most itt vagyok. És az jutott eszembe ma egy megbeszélésen, hogy épp egy éve írtam egy szép szösszenetet arról, hogy milyen is volt egy első nap egy első iskolában illetve milyen jó is az, amikor a párnádra más is pályázik mint te. Mintha nem csak egy év telt volna el azóta, hanem jó néhány. Hmmm... valahogy Horváth Charlie dala jut erre eszembe:
„Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
De ha lehetne még,
Vissza hoznék pár napot..."
na jó, lehet, hogy nem csak pár napot... de nem biztos, hogy nem a londoni első hármat ;)
Jó iskolakezdést mindenkinek!!! Én most megyek haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése